November 3-án szombaton Memento Mori Klub várta az érdeklődőket, és egyben koccinthattunk eGr, Ervin és Gelka egészségére. Amikor megérkeztem, nyolc óra körül, hemzsegtek a zenészek. Ígéretesnek tűnt a helyzet. Kicsit korábban kezdődött a műsor, mint szokott, negyed tizenegykor már színpadon szólt az első produkció.
Bérces Ádám kezdte meg a fellépők sorát. Idézem a jobban hozzáértő szavakat:
"A Kraschau és Mørk Skog mögött álló zenész legújabb, "Cold Minimal Electronics" stílusú produkciója. Ezen a néven már 2006 óta, nagyjából 2008-ig készültek szintetizátoros kísérletek, elsősorban komolyzene-feldolgozások (amelyekből egy C62-es kazettára való meg is jelent az amerikai Hard Body Sounds kiadónál). A projekt 2011 eleje tájékán született újjá különböző coldwave, angstpop, new wave, NDW és new beat-acid zenei élmények hatására. Az azóta is készülő album, amely a mostani koncert gerincét is adta a nyolc számos "Posztapokaliptikus Almanach", amely analóg hangszínek mellett főként a 80-as évek Yamaha FM szintijeinek hangzásaira épül. Rideg, dekadens, de ugyanakkor valahol mégis könnyed zene atomizálódott társadalmunk perifériájáról." (http://wave.adamberces.hu/) A saját szerzemények mellett pl. a Kraftwerk és Depeche Mode feldolgozása is a repertoárban szerepelt.
Őt követte az I.O.N., T. Bali kísérleti zenéjével, ami a közönség bulihangulatát kezdte felpiszkálni, a Sonar-ból érkező lendületes dobkíséret Bali sodró gitártémáival hamar értő fülekre talált. A számok sorát külön egy a Gelkának szánt dallal fejezte be.
Ezután jött az Entrópia Architektúra, személy szerint rájuk vártam leginkább. Hangulatomnak épp’ ideális volt. Tudtam, hogy a közönségnek nem lesz egyszerű a feladat, az első szám „csupán” 50 percre sikerült. Az ember lánya elkezd várakozni, azt hiszi, ez még csak a bevezető, aztán már tudod, hogy nem, de akkor hátha lesz egy csúcspont, és vársz... közben észre sem vettem, hogy már teljesen átszellemültem. Előhozta az agressziómat, egyfajta buddhista nyugalommal váltakozva. És még mindig vársz... de már megérkezett a szám levezetése, s egyben a feloldódás. Hát... nekem ilyen érzés volt a koncertjük, s egyben a legjobb aznapi élményem.
Negyedik fellépőként a Parasonic következett. Szintén idézném a bemutatkozó szavakat: "Mintha kitennének a végtelen, jéghideg világűr egy sötét pontjára, ahol elvesztek minden tájékozódási pontot, ám lassan észreveszek egy galaxist, egy születendőben lévő világot. Ahol a ködben, a molekuláris felhőben örvénylő porban egyre sűrűbb és koncentráltabb anyag összeáll. Egyesülnek a hangok, a zörejek, a disszonanciát harmónia váltja fel. Experimentális ritmusban lüktet egy fénypont, amely a fúzió hatására sugározni kezd és egyensúlyt teremt. Szénfekete magját a vas hozza létre, összehúzódik, majd kitágul s látványos fényjátékával atmoszférát teremt. Zilált lelkem is pulzál, a zene felzaklat, majd megnyugtat. Mindez egy szempillantás alatt véget ér és megmaradok egyedül a sötét űr közepén. Születés-elmúlás, fekete-fehér, tűz és jég."
A koncertek kb. fél háromig is elhúzódtak, s ezt követően az emberek száma hamar megcsappant, de a maradék 15-20 ember tartalékolta erejét, hogy a szülinaposok zenéire ropja egészen 6 utánig. Sajnálattal az én történetem itt meg is szakad, és a továbbiakról az ünnepelteket sem érdemes kérdezni...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
