Garfield mellett sokunk úgy van a hétfővel, hogy más is hozzáférjen, de akár tetszik, akár nem, hetente egyszer ezzel a nappal is meg kell bírkózni. A meterológia estére már -5, sőt akár -10 fokkal is riogatott, e kettős fronthatás hangulatában indultam neki Nagymarosról vágányhibáktól tűzdelve a Dürerbe Kertbe. Harmadik budapesti koncertjét adta este a kísérleti rock egyik meghatározó zenekara, a Xiu Xiu.
A kisterem már kétharmadra telt a 8 órás kihirdetett kezdésre. Megérdemelt a figyelem; a szintén nem először hazánkba látogató Kee Avilnél (Vicky Mettler) keresve sem lehetne jobbat találni felvezetésre. A montreali illetőségű hölgy az egész turnén kíséri-hangolja a Xiu Xiu közönségét. Az mindenképpen kijelenthető, hogy Kee Avil önálló koncerten is bőven megállja a helyét, így két kiforott produkcióval ütős este ez.
Kislányos hangtól a rekedtes díváig kiabálja magát, miközben gerjesztett-ütögetett gitárdallamok törnek szét a bugyborékoló elektronikán - mesteri disszonancia ez! Finom, néhol jazzes dobkíséret, a háromnegyed órában benne feszülnek a Spine és Crease albumok angyalai és démonai egyaránt. Lecsupaszított, nyers, zsigeri (gyakran az elmúlás és emlékezés hangjai) - PJ Harvey legjobb pillanatai - nem túlozva jutottok eszembe ezek a jelzők és még csak az első órán voltam túl...
Míg Kee Avil már a Bandcampen az év albumát is magának tudhatja, Kanadában díjakat seper be, azért hazánkban még csak Vájtfülüeknél cseng ismerősen a neve. Ezzel szemben a bő két évtizede zenekarát kormányzó Jamie Stewart már tripláz Budapesten, megkockáztatom, hogy van egy zenéjét elismerő honi stabil közönség is. A Dürer kistermében kockára állt a bő kétszáz érdeklődő, ami nyilván felemelőbb, mint harmadháznak tolni a nagyteremben, hogy ez milyen létszám? Eh, a kevesebb, több.
A tizennegyedik, 13" Frank Beltrame Italian Stiletto with Bison Horn Grips című album a februári találka apropója.
"Felnőtt életemben szinte semmit sem csináltam jól, de az, hogy veled meg mertem érinteni a tüzet, megtöri a semmirekellő létem láncait is." - indul az album az Arp Omni szerzeménnyel, sebzett gondolatok Jamie gyötrődő tonációjában. Nem szerelmesen évődő visszafogott koncert következett azonban. Ne gondoljuk azt, hogy a fentebb említett 22 esztendő letörte volna a Xiu Xiu kísérletező kedvét, egyáltalán nem. Ahogyan az album szembemegy az elvárásokkal - vagy éppen ellenkezőleg, megfelel annak, hogy ne lehessenek elvárásaid - ugyanúgy a koncert is egy stílus- és hangkavalkád, elképesztő erővel, dinamikával és néhol fülsiketítő zajjal előadva.
Nem mondanám, hogy a 'Frank Beltrame egy tökéletes album, a Common Loon például kifejezetten nem illik nálam az összképbe, - ugyanígy vannak a mintegy másfél órás koncertnek is szürkébb pillanatai. "Torzított zaj-anti-pop-rock" ez, döbörgő basszusslágerek, hip-hop groovok, fület sértő instrumentális kakofónia tekeredése.
Egy vad utazás részese lehettem ezen az estén párszáz-magammal, és persze itt nem a Dunakanyar-Dürer Kert - hétfő este viszonylatot értettem ez alatt. Pokolba tehát a hétfővel, ezért aztán megérte felkelni!
