A 2021-ben megjelent "D'une Pierre deux Tombes" című gyászos és introspektív album után az Opéra Multi Steel tizenharmadik stúdióalbumával tér vissza: "Les Passions tristes" címmel.
Az együttes hű marad az alapító hangszerek hangzásához, amelyek a kezdetek óta egyedivé tették a zenekart. Az előző albumon megkezdett evolúció az elektronikusabb ritmusok és szekvenciák használatával folytatódik. A főszerep továbbra is az Opéra Multi Steel védjegyének számító, a három zenész által létrehozott vokális dallamoknak, szintetikus betéteknek és mechanikus háttereknek jut, melyeket néha középkori beütést hozó billentyűs hangszerek árnyalnak. A zenekar tehát állandósággal fejlődik, anélkül azonban, hogy megtagadná eredetét.
Ennek ellenére az előző albumhoz képest pörgősebb tempójú zene nem kelt fékevesztett melankóliát. Az OMS mindig is tudta, hogyan tartson távolságot a tagok rögeszméitől azáltal, hogy az irónia fátyolával enyhíti azokat, és dalaiba alkalmi vagy utaló hanghatásokat szór, amelyek közül néhány közvetlenül kapcsolódik a gyermekkorhoz, a történelemhez, az irodalomhoz, a mozihoz.... Az OMS a tagok számára továbbra is az a olvasztótégely marad, amelyben összekeverhetik közös vagy egyéni hajlamaikat és személyes történeteiket... Egyes témák tragikuma sosem mentesül egy bizonyos adag könnyedségtől a hangzásban... Egyes számok könnyen táncolhatóak (Dites-nous, Tout en Tous, Tombés à Terre, Le Soleil est parti...) Mások pedig melankolikusabb hangulatot fejlesztenek ki (A nos Moments perdus, Les Toiles...). Az Au grand Jamais Catherine Marie énekesnővel felidéz néhány emléket az OMS tagjainak korábbi mellékprojektjéről, az "O Quam Tristis"-ről. (forrás a zenekar Bandcamp oldaláról)
