Zaj 2020 | Beszámoló

El nem tudom képzelni, micsoda stressz és drukk pingpongozhatott a szervezőkben, de az utolsó pillanatokig kitartva és pengeélen táncolva, szinte utolsó legényként a gáton az idei Zaj csak elindult a Mátrában - a szokásos augusztus végi dátumot tartva.

Igaz, az eredeti felállást fizikailag képtelenség lett volna tartani - külföldi fellépők nyilván nem jöhettek - de bizonyítva a hazai underground erejét így is izmos zenészgárda kerekedett. Amikor gereblyéztem a privát napi programot, a számomra ismeretlen szimpatikusakat is hozzácsatolva napi hét-nyolc előadó került látóterembe! Ez nem semmi, és tarthatatlan is persze. Egész évben járványszag, szinte senkivel nem találkoztam - ez a néhány nap hivatott nálam a társasági élet pótlására és közös mulatozásra, hát kinek nem akadna a torkán ekkora falat?

Nagy volt tehát az izgalom, már délben beparkoltunk az úttörőtábor mellé, sűrű nosztalgiaködben - és közeledő vihartól sietve - vertük fel az egykori Osztálykirándulás színhelyén a kecsuánkat. 

Attilánál a kötelező szamócapálesz, aztán elindult a négy nap (számunkra csak három), amit zenekarról-zenekarra venni nagyjából lehetetlen volna bő lére eresztve, inkább érzések és benyomások szintjén nyilatkoznék. Nem a kronológiai sorrendet tartom.

Legnagyobb élményem a Lajka zenekar előadása volt, az a sokszínű több izgalomból táplálkozó, néhol hordóval zajos, máshol gitárnyúzósan agybamászó "űrzene", amit a kirándulás színpadán péntek délután lejátszottak, nálam az első helyre tette a Zajlistámon. A Médeia Fiai és a Hungarian Drakula gondolatain építkező újdonság előtt remélem áll olyan jövő, hogy még összehegesztettebb formában többször is láthassam Őket.

Az I.O.N-t nem kell bemutatnom senkinek, mégis be kéne mindenkinek, a Kacsatónia legkellemesebb álmodozását ők adták nekem. Régen láttam sajnos Balit és Sárát zenélni, örültem, hogy női vokál is színesíti a biodark világát.

Kevés élő szereplést vállal a jövőben a Padkarosda, azt az évi egy kettőt mindenképpen ki szeretném majd használni, teljes harci erejével hozta a csütörtök este csúcspontját nekem. Igazi arcok igazi zenével, feleennyi fanatizmus és tisztelet kéne sok zenészbe - lám a Padka is meddig vitte, szerintem sokra! Pogó és verejték, pedig hányszor megfogadtam, hogy abbhagyom az ugrálást... Nagy köszönet mindenért srácok, hallom már a "Vadon üvöltő szavát".

Mindenképpen szóra érdemes a Fetish Section, hiszen némi régi Szegedet hoznak a Zajra most már visszatérő vendégként. Úgy vagyok kódolva, hogy én még mindig a Jugendet keresem ebben az új cuccban, akad is belőle amitől le tudnám rágni a színpad szélét, aztán furcsán nézek ki a fejemből, amikor átvált és lassúzni invitál. Mondjuk ha Csubi szólókoncert lenne egy szál bőgőre, én arra is elmennék, ennyi ez a szerelem. 

Párban említeném meg az Oaken és az Entrópia Architektúra hangversenyét még a nyitány napjáról, mindig is Ők a súly a mérlegen. Koncertjük, különösen az Entrópiáé kihagyhatatlan minden esetben számomra. Sebzett vadként a Mátrában, önként a lövésbe állva.

Nagy várakozással tekintettem a Plasma Pool projektje elé, sokaknak igen, számomra nem hozta a vártakat. Meglepő módon utána a Man+Machine annál inkább betalált, a tavalyihoz képest sokkal erőteljesebb és zsigeri produkciót nyújtott. 

Már az aggteleki rögzítés óta vágyam volt elcsípni a Törzs formációt, az indie-posztrock világa mintha mostohább éveket élne, nagy öröm, hogy van nekünk egy ilyen is. Ugyan katarktikus élményt nem hozott, de neki fogok futni a bandának, ha adódik erre alkalom, mert van ott erő és eltökéltség, lehet én voltam ezúttal kevésbé fogékony. 

Mordái, Dorota, Fixatur Externe... Ők is a színt hozták ebben az egyedülálló fesztiválban, ami bizonyítani tudta odaadásban és lélekszámban is, hogy van létjogosultsága összehívni jövőre is a Sástó partjára a népeket. 

Sok kiváló előadó pedig elvérzett nálam a bandázás és kurjongatás simogató mocsarában. Nem baj, jövőre pótolom!   

fotók: Valovics Tímea 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2020. 08. 28. - 10:42 | © szerzőség: Gelka