A rúnák

"Tudod-e faragás titkát?
Tudod-e fejtés titkát?
Tudod-e párok titkát?
Tudod-e próbák titkát?
Tudod-e áhítás titkát?
Tudod-e áldozás titkát?
Tudod-e halálok titkát?
Tudod-e hála titkát?"

A rúnákat az észak-európai népek használták a II. századtól kb. a középkorig. A futhark (rúna ábécé), vagy ahogy a későbbiekben nevezték futhork jeleivel bárhol találkozhatunk a Balti- és a Földközi-tenger közötti területen, mert ezeket nem papírra írták, hanem fába és kőbe vagy fémbe karcolták. Emiatt a századok vasfoga számtalan leletet megkímélt az utókor számára. A legfontosabb, ami megkülönbözteti más ábécéktől a rúnákat, hogy minden jelének külön jelentése van. Például az első három betűjének: "fehu", "uruz", "purisaz" - nyáj, mammut és óriás. A rúnák vetése mágikus cselekedet volt, vallásos tartalommal is bírt egy-egy rúna jelentése, jóslásra, gyógyításra is használták.

A rúnák származására több elmélet született, ezek közül azonban egyik sem bizonyított. Néhány régészeti lelet mutat az észak-itáliai írásjegyekkel való rokonságra, de lehet latin vagy görög eredetű is. Ennél is kevésbé bizonyítható elméletek szerint a történelmi idők előtti északi népek vallási jeleiből a "hällristningar"-ból alakultak ki. A legtöbb ábécéhez hasonlatosan a futhork is jelentősen változott az idők során. Ma három változatát ismerjük¹. A legrégibbnek tartott változat germán futhork néven ismeretes. Ez huszonnégy főneveket és hangokat jelölő rúnából áll. Az i.sz. 800-as években alakult ki az angolszász ábécé, mely harminchárom jelre bővült, valamint a harmadik változat a viking rúnák, melyek tartalma tizenhat jelre csökkent. A változásokat a nyelvi fejlődés tette szükségessé, de továbbra is használatban maradt (mágikus célokra) a huszonnégy jeles germán futhork. Sajnos e legrégebbi ábécé jeleinek tartalmáról nem maradt ránk költemény - akkor még nem használták a szerzetesi ábécét -, így csak a másik két változat fedi fel az utókor számára titkait. A rúna szónak számtalan értelmezése van, ezek azonban rokoníthatók. Az angolban "titkot", "rejtélyt", az ónémetben "misztériumot" jelent. A rúnákat vésők között akadtak tudósok, varázslók, harcosok, boszorkányok és szép számban kereskedők. Írását nemcsak férfiak, nők is taníthatták. Északon jórészt a nők okították a rúnavarázslás tudományát, az itteni sagák egyetlenegyike számol be az ellenkezőjéről. A korai északi népek egyenlőként kezelték a két nem tagjait, így bárki megtanulhatta a rúnaírást: feleségek, királynők és boszorkányok egymásnak adták át a rúnák titkait.

A rúnák használata a mágikus és írásos funkcióból fakadóan igen sokrétű volt. Szolgálhatott egyszerű ajándékként használati tárgyba vésve, óvó-diadalra segítő is lehetett a fegyvereken. Lehetett síremléken vagy emlékoszlopon temetkezési célokat szolgálva. Találtak írásos naptárakat és kereskedelmi feljegyzéseket; ezek a hétköznapokon tettek nagy szolgálatot. Mivel kevés rúnamesterről maradt életrajzi feljegyzés, nehéz rekonstruálni azt, miként hagyományozták tanítványukra tudásukat a rúnát értők. Feltehetőleg szóban adták át ismereteiket. A tanítás valószínűleg nemcsak a rúnák jelét és tartalmát adta tovább. A leendő rúnamestereknek feltehetően behatóan kellett ismernie az északi mítoszokat, a rúnajóslás tudományát, jártasnak kellett lennie a gyógyászatban. Odint követve beavatási szertartáson kellett részt vennie - ennek töredékes részleteit a Hávamal tartalmazza is. A rúnamestereknek nem mindegyike volt egyformán képzett; így tanítványa sem válhatott teljesen beavatottá. Azonkívül profán szinten is számtalan írás keletkezett és maradt ránk, aminek nincsen jelentése, vagy pedig jelentése ugyan van, de nem bír mágikus tartalommal. Így az utókor értékelése a leleteket illetően rendkívül nehéz. A rúnák hatalmában hívő emberek szerint legszebben és leghitelesebben s Rúnatál története példázza e szent jelképek hatalmát. A költeményt két nagyobb egységre lehet bontani, mindkét rész alapvető fontosságú a rúnaértés szempontjából. Az első (bevezető) rész elmeséli, hogyan nyerte el Odin² kilenc nap és kilenc éjjel felakasztva lógva a világfán a rúnák titkait. A második rész azt a nyolc technikát említi, amit el kell sajátítani ahhoz, hogyha valaki rúnamesterré akar válni. Az első három ebből a Faragás, a Fejtés és a Színezés. A faragás közben a rúnavéső a betűkre összpontosított, énekekkel kísérte a folyamatot. A fejtés a vésett rúnák felolvasása volt, beszélgetés az istenekkel. A rúnákat gyakran Thornak ajánlották, mert az ő színe volt a vörös. A rúnamester általában saját vérével színezte ki a vésett anyag vájatait. A különböző varázslások fajtájától is függött a színező anyag; szerelmi varázslatkor pl. a nők menstruációs vérével, esetekben ondóval színeztek. Nem annyira a szín, mint inkább az anyag tartalma bírt jelentőséggel. A Rúnatál következő három része a Próba (a rúnamester vagy tanítvány megbizonyosodik feliratáról, hogy kapcsolatot tud-e teremteni a túlvilág erőivel), a Fohász (az égiekhez intézett kérelem a felirat elfogadására), és az Áldozás (ez a szimbólumok felavatását és használatbavételét jelentette). Az utolsó két technika közül az első a Halál, mely a nem kívánt varázslat megszüntetésére vonatkozott, például egy rossz varázslat feloldása. A befejező technika a Hála vagy Ajándék, ami a rúnamágia felszabadítását jelentette, egy olyan szertartást, ami a varázslatot erősítette abban, hogy a cél érdekében hasson. A költemény tartalmaz 18 varázslatot, mely a fentmaradt írásos emlékek közül a leghosszabb ránk maradt lista. Felbecsülhetetlen kultúrtörténeti emlék, melyben az északi mágia egyes elemei kelnek életre.

" Inkább ne áhíts,
de túl sokat ne áldozz,
az adomány viszonzást vár túl sok halálért
a hála túl kevés mindig.
Így rótta rúnába Tund
ember-emlékezet előtt,
mikoron útra kelt,
mikoron újra megtért."

Kiegészítések:

1. Létezik egy Armanen-jelek néven emlegetett rúna ábécé is, az 1848-ban született Guido von List, német okkultista munkája. Ez képezte a nemzetszocialista rúnatan alapját.
2. Odin - az istenek atyja, a költők, harcosok és államfők védelmezője, a halál, a háború és a mágia istene. A nyílvesszőire vésett rúnák tartják életben a törvényeket. Fél szemét odaadta egyetlen kortyért a bölcsesség forrásából, ő szerezte meg az embereknek a rúnák titkait.

Irodalom:

Bernard King: A rúnák titkai; Édesvíz kiadó 2000.
Germán, kelta regék és mondák: Móra Ferenc Könyvkiadó 1976.