R.I.P | Reményik Sándor

74 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Reményik Sándor, a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom kiemelkedő alakja. A Házsongárdi temetőben nyugszik. Sírkövén ez áll: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.”
  

Ezen az első őszi reggelen
Jobban fáj, hogy már nem lehetsz velem.

Most lehetnék hozzád figyelmesebb:
Az ősz, tudod, mindíg megenyhített.

Beteg lelkemen most pattan a zár,
Pattintgatja a búcsúzó sugár.

Most nyílnak bennem fátyolos egek,
Most félve, én is föltekinthetek.

Most írhatnék Neked sokat, sokat,
Míg szólnál: "Fiam, ne fáraszd magad."

Most mutathatnék elsőül Neked
A reggelinél elibéd simítva,
Sápadt szirmú kései verseket,

S hallgatnám kritikád, a halkszavút,
Egyetlen drága anya-kifogást:
"Ó, fiam, - csak ne olyan szomorút..."

(Szerenád oda túlra) - Összes verse itt.
 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2015. 10. 24. - 07:25 | © szerzőség: Gelka