Egy átmulatott éjszaka végén George és Martha, egy középkorú, középosztálybeli és közepesen részeg házaspár hazaér otthonába. Kisvártatva beállít hozzájuk egy fiatal pár, Nick és Honey. Ha a váratlan vendégek szórakoztatásáról van szó, George és Martha számára semmi sem drága: szellemes tréfákkal kezdik, ám csakhamar közös életük pokoli titkait kezdik el kifecsegni. A játékos évődés tragikomikus élveboncolássá fajul... Soha senki nem ábrázolta olyan szórakoztatóan a kegyetlen emberi játszmákat, mint Edward Albee, akinek főműve, a Nem félünk a farkastól méltán a huszadik század legszebb, legmaradandóbb drámája.
A farkastól természetesen nem kell félni, abszolút ártalmatlan jószág a társadalomhoz képest, amelyikben George történelmet, Nick biológiát tanít a beszédes nevű város Új-Karthágó egyetemén. Ez is csak el fog pusztulni, bár nem sóval hintik majd be a helyét, hanem viszkibe fullad és csak el nem olvadt jégkockák maradnak majd utána egy ideig.
Ebben a pusztulásban érdekelt Martha, George és a fiatal házaspár vendégük.
Básti Julinak már sokszor fölajánlották Martha szerepét, de mindig nemet mondott egészen mostanáig, amikor is a Centrálba szerződött Rudolf Péter, akinek szerepálma volt George figurája. Ennek az együtt játszásnak nem tudott, és nem is akart ellenállni.
Ők ketten most már harmadszor partnerei egymásnak a Centrálban. De az Üvegtigris filmekben is bizonyították, hogy félszavakból értik egymást.
