Avantgárd – Underground

HAJAS TIBOR

A katódsugárzás szépsége

A tapasztalat előtt elszórakoztat a jóslat. A tapasztalat nem szórakoztat; a tapasztalat munka. Nekünk magunknak akaratlagosan semmit sem kell tennünk azért, hogy elkárhozzunk; részvételünk tékozló luxus.

Még minden csak következik; de várjuk. Mindegy, hogy a televízió bunker vagy síremlék; biztos, száraz, sterilizált, katasztrófa utáni hely, szenvedésmentes örökkévaló; az élettől egy túlélésnyi távolságra. Itt végre magunk lehetünk; ki-ki, mint az egyetlen élő.

Igen, hát ezt akarjuk, ezt a megnyugtató Hádész-derengést, a képernyő lidérceit, animált szituáció-tetemeit, szag és íz és túl durva érintés nélkül, ezt a hevenyészett hipnózist, ezt a felkészülési időt.

Már nem hiszem, hogy ez az elektronikus káprázat információt adhatna bármiről; belémeredek, félelem nélkül hallgatom álnok és gyermekes suttogását, gyönyörködöm a lehetőségben, hogy akár így, akár úgy megmérgeződhetek.

A képernyő vibrálásában minden kedvesen romlott és feminin, mint a halottak; hiányzik belőlük a minden egyéb katonáskodásból elmaradhatatlan bakszag. Mert - félreértés ne essék - ez már sorozás; a civilizáció megkezdődött.

Ez a médium nem a dolgokra irányul, a dolgokról beszél, hanem áthatol rajtuk, a dolgok között létezik, a dolgok közé beszél, a semmibe; innen kezdődik az új történelem.

Elandalodom a hajdani tévedéseken. Ilyenek voltak a férfiak. És ilyenek a nők. Saját kísértetképem különös örömöt okoz, mert szép is vagyok; voltam. Szebb, mint ahogy szerettem volna - de ez a túlvilági kép még így is igazán a kedvemre való.

A video nem különbözik a televíziótól; a konfekció méretre alakítása. Az önkéntes speciális, megelőző kiképzése. Gyónás a kísértőnek.

A video demokratizmusa agyrém. Csak egyetlen üzenet létezik, egyetlen hír. A video sansz arra, hogy egyszerre legyek a nyúl és a kígyó; és ne tudjam eldönteni, kielégülésem a biztosan bekövetkező falásnak vagy a felfalatásnak fog szólni. Betöltöm önmagam; a többi: fertőző terület.

Jelenlét, 1989/1-2


A teljes verssorozat erre a linkre kattintva kattintva érhető el.

A Gothic.hu egy avantgárd, illetve underground versekből álló sorozatot indít útjára, melynek célja az említett irányvonalhoz köthető, s véleményünk szerint progresszív alkotók bemutatása. A válogatás elkészítésekor nem csupán az vezérelt minket, hogy a közelmúlt és a jelen voltaképp már kanonizált szerzőinek legkiemelkedőbb írásait egybegyűjtsük, inkább a stílusirányzat és a lap szellemiségéhez hűen elsősorban arra törekedtünk, hogy lehetőséget biztosítsunk a fiatal, még folyóiratokban alig publikáló, valamint az irodalmi élet és a társadalom perifériáján mozgó, esetleg méltatlanul elfeledett költők szövegeinek megismerésére. Tekintve, hogy a Gothic.hu ugyancsak alulról jövő, underground kezdeményezésként született és működik, az említett hozzáállást rendkívül fontosnak tartottuk. Ugyanakkor éppen a progresszivitás, illetve a folytonosság jegyében az összeállításba bekerült néhány, az irodalmi közmegítélés alapján egyéb stílusirányzathoz tartozó, ám rokon felfogású szerző alkotása is, míg bizonyos, főleg neoavantgárdnak tekinthető, de jelen viszonylatban kevésbé újszerű alkotók írásai talán kimaradtak belőle. Az intermediális műveket, így a képverseket szeretnénk valamikor a jövőben önálló rovat keretein belül publikálni, a mostani blokkban csak érintőlegesen fordulnak elő. Ezúton is köszönjük Legéndy Jácintnak a versek kiválasztásában és a tematikus anyag összeállításában nyújtott segítségét, s kérjük olvasóinkat, hogy fogadják szeretettel, illetve odafigyeléssel a következő hetek folyamán megjelenésre kerülő írásokat.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2019. 03. 06. - 04:16 | © szerzőség: Gothic.hu