WGT; Werk II. 2008. május 10. 23.00
A szombati nap hagyományosan erős mezőnyt vonultatott fel városszerte, a neofolk-harsh industrial az Ankerben élesítette komoly állásait, és a Parkbühne is csalogató fellépőket mutatott. A színházas Collection d’Arnell Andrea és Irfan koncertek előtt és után a nyugalom szigetét mi mégis deathrock bandákkal kerítettük körbe. Az évről-évre erősödő mezőny jobbnál-jobb csapatokat csalt idén is a már hagyományosan ipari környezetbe (Werk II).
A Cauda Pavonis, New Days Delay azt a tendenciát követi ami a stílusban az egyre gyakoribb: női frontember – 2 gitár – dob felállást mutatja. Túlzott lelkesedéssel nem tudnék beszámolni ezekről a koncertekről, bár remek pörgés volt, de leginkább az esti csúcspont felé közelítés hangolódásának éreztem magamban. Tavaly valami nem stimmelt az Eva O vezette The Super Heroines fellépésével, 25 perc rosszult hangolt gyenge produkció után hangosan méltatlankodva vonultak le az amúgy az eseményhez túlméretezett Agra Hall színpadáról. Talán a szervezők tisztánlátásának eredménye és némi vigasz volt az új helyszín, és a húzónévként való idei szerepeltetés. Ha így volt, meghálálták. Így képzelem el a 80-as évek nyugat-berlini klubhangulatát: teljes átélés a színpadon, őrült pogo, harapható verejték a tánctéren. Eva O szuggesztív és sajátságos előadásmódja, egész lénye uralta az amúgy három embernek tágas színpadot. Fájdalom, apátia, lázadás, önkívület. Eva allűrök nélküli hiteles legenda, valós érzelmeket mutat a színpadon, félelmetes és szerethető díva. Zenészei precízen és pontosan, nagy tisztelettel játszottak „alá”.
Nem volt kérdéses már, hogy minek nézhetünk elébe másnap az Agra-ban, ahová egy érdekes intermezzo keretében maga Rick Agnew is meghívta a publikumot…
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
