Fersenkeller; 2009. május 30. 16.30
Olyannyira a napi trend határozza már meg a ruházatot és frizurát szubkult körökben, hogy egy smith-i tupír már ritkaságszámba menő jelenség Budapest utcáin, ugyanígy színpadon sem mindennapos látvány. Úgy tűnik Ashley Dayour tartja magát a régi kötött formákhoz, hiszen a számomra ködbe vesző bemutatkozó „Laudanum” album óta szorgalmasan gereblyézi szokatlan irányba rőzséjét, minden bizonnyal az osztrák fésű és hajlakk-ipar legnagyobb örömére.
A „sógorok” goth színterén nem túl nagy a mozgolódás, néhány ismertebb név mellett (L’ame Immortelle, Strange Dolls Cult) a Whispers In The Shadow talán a legtermékenyebb banda, mely nem egy kritikusa szerint éveken át hozta 1997-től színvonalas, de a The Cure árnyékában fogant albumait. Nem kis meglepetést okozott nekem koncertjük a bécsi Viper Room-ban tavaly ősszel, amikor a Garden of Delight előzenekaraként új albumukat az „Into the Arms of Chaos”-t hallgattam, mely sok tekintetben az elődei fölé emelkedik. Ashley koncepciója nemcsak az új zenei megközelítést illetően szakít hagyományaival, de tudatos szerkesztés és mélyebb szellemi tartalom is jellemzi. Alapul a szefirotikus fa jelképét vette, dalai szimbólumok, hallgatásuk során merül alá a hallgató a mélységbe, megérkezve végül a Down By The Sea-vel. Az alkotó elmondása szerint a 2009-es album első darabja egy négy ciklusból álló lemezsorozatnak, mindegyik az alkímiai folyamat egy fázisát képviseli, így az „Into the Arms of Chaos” a nigredoval (Feketeség) egyenlő.
A már említett bécsi koncertet alapul véve indultunk szombat kora délután felfedező utunkra Lipcsébe, egy távoli új helyszín adott helyet beszámolóm főszereplőjének. A Fersenkeller egy újabb impozáns épülete a városnak, viselve magán az egykori NDK erózióját, de megtartva a hely tekintélyét valahonnan a múltból, amikor a neoklasszikus stílus híveiként a lipcsei városépítők létrehoztak olyan lenyűgöző épületeket, mint például a Volkspalast is. Fénypontként a Specimen és a Theatre of Hate adta a helyszínnek a nap csáberejét sokaknak, ám már fél ötkor majd’ teltház várta a Whispers in the Shadow-t is. A koncert egésze (50 perc) leginkább az album szerzeményeire épült, tartva a nóták sorrendjét is, kiváló lendületet kapva a The Arrival és Killing Time elsöprő gitártémái által. A koncert mindvégig tartani tudta ehhez a felütéshez magát, a közönség növekvő ovációjától kísérve. A rutin meg az évek nem koptatták meg csöppet sem Ashley színpadi jelenlétét sem, sőt! Véleményem szerint a banda most érkezett el ahhoz a ponthoz, amikortól igazán érdemes lesz rájuk odafigyelni, és a lélekben ifjú Dayour is biztosan érzi ezt valahol belül…
Akasha fotói
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni