20 év. Nagy idő, pláne egy fesztivál történetében, amely évről évre mágnesként vonzza magához a zene sötétebbik oldalában érdekelt fiatalokat – immár a világ minden tájáról. Így nem meglepő az sem, hogy egy maroknyi hazánk fia minden évben úti céljává választja. Tettem ezt én is, 5 éve után újra.
Tudom, nem olcsó mulatság, de részese voltam, a megannyi élmény kárpótolt mindenért. Agra, Werk 2, a pogány falu. Tudnék mesélni, de az élmények lapra vetése igencsak hosszú lenne, a tőlem megszokott módon képekben mondom el. A többit meg képzeletetekre bízom kedves olvasók. Egy valamit mindnyájan levonhatunk, akár elfogultak vagyunk akár nem. A Treffennek mindig lesz karnevál hangulata, ami egy kicsit parádéról a magamutogatásról is szól. De pont ez is az, ami lehetőséget biztosít arra, hogy a Treffen akkora legyen amekkora. Hogy olyan helyeken rendezhessenek koncertet, amelyekre idehaza igencsak kevés példa akad. Olyan zenekarok is eljöhessenek, amik már évtizedek óta a pályán vannak, de fellépési lehetőségük és az európai közönség előtt megmutatkozni csak ritkán. S lehet, hogy a fiatal alkalmi fesztivál látogatóból kerülnek ki majd egy igencsak komoly zenekar tagjai? Még az is meglehet. Mert maguk előtt példát, lehetőséget, és a műfajban életet látnak.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
