DI6 tribute összeállítás – a tisztelgés manifesztuma
„A művészet az idő múlásával megmutatta, hogy a tabuk, szabályok és tilalmak áthágásának bármilyen esztétikai formája a legtöbb területen szembesül a társadalmi, etnikai, vallási, korporatív, szexuális érzékenységgel, amelyek nem akarják, hogy megbolygassanak vagy megkérdőjelezzenek bizonyos témákat, amely cselekedetek néha egyszerű provokációnak minősülnek, anélkül, hogy a kérdéses művészeti aktusok mögött valódi mély ideológia rejtőzne. A Charlie Hebdo szerkesztőségében történt iszlamista terroristák által végzett mészárlás óta a társadalom ráeszmélt, hogy kétségtelenül korlátok közé szorult a véleménynyilvánítás joga, és hogy a grafikus kifejezés bizonyos formái akár halálhoz is vezethetnek… egy egyszerű rajz kiadásával. Az ilyen új paramétereket be kell építeni a kollektív tudatunkba, és fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy soha semmi nem triviális, amikor szimbólumokkal, vagy azok esztétikumaival és jelentéseivel játszunk?! Személy szerint soha nem érdekeltek a világban zajló konfliktusok, a populizmus, a fasizmus, a nácizmus vagy a kommunizmus időszakai. Úgy gondolom, hogy bármilyen ideológiáról is legyen szó, a végén mindig halálossá válik és úgy működik, mint a rákos daganatok, amelyek elpusztítják ezt a testet, amely akarata ellenére is otthont ad nekik. Attól a pillanattól kezdve, amikor az egyik felhatalmazott ellenséget jelöl ki, mert nem ért egyet annak elképzeléseivel, visszavonhatatlanul indukálja egyfajta barbárság visszatérését. A másság célponttá válik, és a konfrontáció csökkenti a lehetőségek terét, amely csak az ellenfél eltűnésével zárul le, akit viszont már nem is ellenfélnek, hanem ellenségnek tekintenek. Nem akarok olyan szimbólumokkal játszani, amelyek arra utalhatnak, hogy szépséget találok az emberi történelem elhomályosult szörnyűségében vagy szélsőségességében. Éppen ellenkezőleg, remélem, hogy a Douglas Pearce (és gyűlölt ex-társai, Patrick Leagas, David Tibet és Tony Wakeford) angol zenész által írt és komponált számok feldolgozásainak, címeinek összeállításával csak az emberhez térünk vissza, az átkozott művészhez, a képromboló költőhöz, a dalszerzőhöz, zenéjének és dallamának zavaró szépségéhez, szövegeinek irodalmi erőihez, amelyek véleményem szerint sokkal összetettebbek és erősebbek, mint a provokatív ruha, amelyben alkotója kidolgozta koncepcióját, és tette munkáját naggyá. Szeretnénk ezzel tisztelegni Douglas Pearce, a Death in June alkotójának ZENÉJE előtt. PPyR"
megjelent 2020. június 30-án
Eredeti zene és dalszövegek: DEATH IN JUNE
Minden cover a PPyR által lett kiválasztva.
Artwork by Violet Widow
Mastering by Fred Schouler
© minden jog fenntartva
