Aloldalfo 780

Ahogy behunyjuk szemünket, a napra várva Az éj közepén Háztetők kiáltanak fel fényes árnyakban Torkom körül időző félelmek Mint valami angyalkurva, öreg hold áradatok Érzése erősödik Vak, fekete és leplezetlen E magányos fák értékes gyümölcsöt hoznak E mélyföldek keserű hőségtől sírnak Áthúzzuk e magányos fákat Majd lábunk előtt, a homokba szűrjük Hullámokat vágó kések Ezüst lángokban táncolnak Ahogy a mélyben csókolózunk Kifut…»

2025. 01. 25. – 07:07
írta:
Alkony

Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét. Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik. Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket…»

2025. 01. 22. – 04:51
írta:
Gelka

A nyelvvel kapcsolatos gondolataimat, már többször elmondtam. Számomra a művészet nyelvi kérdés. Ahhoz hogy teremteni tudjunk, birtokában kell lennünk a nyelvnek egy olyan szinten ami valóban képes a teremtésre. A művészet ilyen radikális nyelv, kifejezési forma amely teremtésre és kommunikációra törekszik. A jelen időben megjelenő embert vizsgálja, őróla szól, neki üzen. Ha a nyelv nem képes változni az idővel, jelentőségét…»

2025. 01. 16. – 03:35
írta:
Gelka