Lucas Lanthier a Cinema Strange mélyen tisztelt frontembere nem egy lustálkodó típus! Még a tavalyi év elején hozta ki a The Deadfly Ensemble néven akusztikus formációjának szólólemezét, és rá pár hónapra az anyabanda is új albummal jelentkezett, nem is beszélve, a koncertekről, turnékról, melyeken mindkét együttesével részt vett. Az idei év elején újra saját zenekarának anyagával rukkolt ki, tehát ez 3 nagylemez egy év alatt! Szerintem a művész úr kissé túlhajtja magát, vagy borzalmasan túlteng benne az ambíció. Míg a tavalyi évben megjelent lemezek (melyeken közreműködött), első osztályú produktumok voltak, addig az „A Seed Catalog For Extinct Annuals” már nem üti meg azt a magas szintet.
Sajnos ez van abban az esetben, ha valaki (ez esetben Lanthier úr), kis idő alatt sok mindenbe belefog, előbb utóbb valamelyik munkája nem lesz tökéletes. Bár az új, The Deadfly Ensemble egyenes folytatása a bemutatkozó kiadványuknak, ez mind a hangulat, mind pedig a hangszerelés tekintetében megmutatkozik. Kiadójuk úgy reklámozza jelen lemezt, mint a Current 93 és a Virgin Prunes keverékét. Ez valamilyen szinten igaz is, hisz’ míg az előbbi banda hangszeres megoldásai, addig az utóbbi zenekar morbid, sötét hangulata köszön vissza a dalokból. Hogy mennyire nehezen emészthető muzsikát kreált Lanthier művész úr, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy február óta próbálkozom megbarátkozni eme becses koronggal. Ám mindeddig sikertelen volt közeledésem e lemez irányába - hiába hallgattam -, az első lemez nagyszerű témáinak magasságáig egy nóta sem emelkedett fel. Azonban némi pihentetés után megtalált a lemez, és bár nem oly mértékig, hogy az egekig magasztaljam páratlan pillanatait, azt kell, hogy mondjam, nem olyan rossz lemez ez, mint elsőre hallani véltem!
Az album továbbra is akusztikus hangszerekkel lett feljátszva és igazán beteg hangulattal bír. Ahogy azt bemutatkozó lemezüknél írtam, ez a zene a Cinema Strange akusztikus verziója. A velejéig sötét pillanatai olyanok, mintha egy komolyzenei mű lenne átdolgozva gitárra, basszusgitárra, csellóra, és dobokra. Végzetesen lassú, fájdalmas témák haladnak egymás után, lágy vagy kellemes, felocsúdást ígérő kompozíció hiányában. Lucas Lanthier éneke a már megszokott orgánum, melyet az első lemezen, és a Cinema Strange-ban is hallatott. Sajnos a lemez vége felé kissé unalmasan hathat a korong, bár jó pár meghallgatás után, mint fentebb említettem valamelyest eljutnak hallgatójához. A kivitelezés viszont jól sikeredett, a digipack borítást egy botanikus könyv ábrái teszik tetszetősebbé. A lemez 11 dala nem a mindennapok zenéje, leginkább elmélkedős hangulatban ajánlom.
(10/8) Honlap és kiadó: The Deadfly Ensemble, Trisol
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
