Mindannyian Dnyeprben éltünk, amikor elkezdtük a Novocaine Mausoleumot. És Dnyepr tényleg különleges, nagyon szép város, de nagyon komor is, amíg sok-sok elhagyatott vagy éppen lepusztult épület és teljesen szerencsétlen szovjet korszakban épült városrész van... Én viszont imádom. Olyan érzés, mintha egy halott városban élnél, annak ellenére, hogy rengeteg ember van körülötted... Valahogy tényleg inspirál. Tulajdonképpen minden 90-es évekbeli gyerek innen merít, nem is tudom, hogy nevezzem? Nagyon kemény gyerekkorunk volt, az élet rohadt nehéz volt, és ha elkezdek visszaemlékezni valamire, az úgy néz ki, mint valami szemét bűnöző-lét és olyan mint egy horrorfilm (mosolyog). Magunkba szívtuk ezt a sok szart, és ami engem illet, a szépséget és az inspirációt nagyon furcsa dolgokban látom. És ez nagyon inspirál. Gondolom, ezt a többi zenekari tagról is elmondhatom. (interjúrészlet)
