Black: - Zenéd, a Raison d’ Etre hatalmas érzelmi befolyással van a hallgatóra, egy olyan aspektus, ami az új albumra is vonatkozik. Megtisztelve éreznéd magad, ha valaki azt mesélné neked, hogy sírt a zenéd alatt?
Peter: - Valószínűleg tényleg megtisztelve érezném magam. Úgy hiszem, néha nagyon szomorú zenét csinálok, annyira szomorút, hogy ez a szomorúság már szép. Ha valaki a Raison d’ Etre hallgatása alatt sír, az számomra olyan, mint egy győzelem /hiszen ezáltal más embereket tudok megérinteni/. Én is tudok sírni, ha a zenémet hallgatom. A testem reszket, a lelkem egyesült a „szerelemben” a zenével. Néha tényleg pszichoszomatikus dolgok mennek végbe bennem. Más zenék hatására is előfordul, hogy sírok, amíg az meg tud érinteni engem. De általában nem teszem ezt, ehhez egy megfelelő hangulat kell. A kérdést lezárva, nagyon érzékeny ember vagyok, de úgy hiszem, ez nem annyira rossz.
- Te a Cold Meat Industry /CMI/legtevékenyebb tagja vagy – lassan már egy svéd muzulmán-fátyolról beszélhetünk. Miért működtetsz annyi projectet?
- Szerintem ez a hasonlat nem igaz. Ha minden projectet egyenként szemügyre veszel, rájössz, hogy ezek nem produkáltak olyan sokat. 6 vagy 7 év alatt /1992 óta/ 17 anyagot jelentettem meg /CD-k, kazetták, stb./ a 6 projecten belül. Azért van ilyen sok projectem, mert szabadnak akarom érezni magam, amennyire csak lehetséges. Ha zenét csinálok, hallok és alkotok olyan részeket is, amelyekről úgy érzem, hogy igen érdekesek, de nem illenek a Raison d’ Etré-hez, de mégis érzem a szükségüket, mert annyira mélyen érintenek. Nem jelentethetem meg ezeket Raison d’ Etre-ként, ezért szükséges egy másik project. Anélkül, hogy az ember skizofrén lenne, lehet több oldala a személyiségének. Elmondhatom, hogy minden egyes mellékproject a személyiségem egy-egy darabját tükrözi vissza. Ezen részek közti határok nem annyira kötöttek, de nem is szabadok.
- A Raison d’ Etre-t még mindig a fő projectednek tartod, amivel a legtöbb időt töltöd? Hogyan képzelhetjük el a munkafolyamatodat? Már az elején, vagy csak egy darab elkészültekor döntöd el, hogy melyik projectedben fogod felhasználni?
- Általában azt mondom, hogy a Raison d’ Etre a főprojectem, de mindegyiket ugyanolyan fontosnak tartom. Mindenképpen több időt töltök el vele, mivel több időt vesz igénybe, hogy a megfelelő hangzást megtaláljam mint pl. a Statvm Terror-hoz, ahol minden hangzást fel tudok használni, csak el kell torzítanom. Mielőtt egy dalt elkezdenék, már rendszerint készen van egy pár samplerelt darab. Ezekből kiválasztok néhányat, majd elkészítek egy alapstruktúrát, ezután még hozzáadok néhány dolgot; van amikor újrakezdem, és az új elemeket is samplerezem. Ez az egyik módszer, de nem az egyetlen. Azt teszem, amit abban a pillanatban jónak látok. A módszer általában minden új darabnál változik. Tudom, hogy egy dal melyik projecthez illik, mikor a részeket kiválogatom. Már akkor tudom, hogy mit fogok tenni, még mielőtt a munkafolyamat megkezdődne, akkor minden szabadságra szükségem van, míg teljesen tisztán nem látom a helyzetet. Néha azonban az is megesik, hogy egy darab, amit a Raison d’ Etré-be szántam, a Statvm Terror dala lesz.
- Az „MCMXCI” az ausztrál Bloodless Creations kiadónál jelent meg, és a korai „Conspectus”-anyagod darabjait tartalmazza. A CMI-t nem érdekelte, hogy korábbi műveidet megjelentesse? Hogyan kerültél az ausztrál kiadóhoz?
- A Bloodless Creations felvette velem a kapcsolatot, és azt írták nekem, hogy nagyon szeretik a munkáimat. Különösen tetszett a „Conspectus” anyagom, és az a tény, hogy ez idáig nem jelent meg CD-n, nagyon meglepte őket. Így felajánlották nekem, hogy megjelentetik. A CMI elsőbbséget élvez minden Raison d’ Etre megjelentetéssel kapcsolatban, de ebben az időben túl sok munkájuk volt, hát beleegyeztek a kiadásba. Ez az anyag 1991 korai napjait mutatja be, azt a próbálkozást, hogy megtaláljam azt a hangzást és koncepciót amilyen ma a Raison d’ Etre. Az ausztrál CD címe: „Reflections From The Time Opening-MCMXCI”, és az A-oldal tartalmazza a „Conspectus” anyagot, valamint 5, eddig meg nem jelent darabot 1991-ből. Jó érzés eme korai munkákat CD-n látni, és úgy gondolom nagyon jó munkát végzett a Bloodless Creations.
- Számíthatunk további "régi" megjelentetésekre is?
- Ilyen a "Sound Source" anyag, ami az "Aprés nous le Déluge" címet viseli, és 1996 óta a CMI megjelentetési listáján van. Vannak terveim egy olyan CD-hez, amin ugyancsak régi felvételek lesznek. Ez "Collective Archives" néven fog megjelenni. /szerk.megjegyzés/ Lehetséges, hogy egy remix CD is megjelenik a "Prospectus I”-ről. Egyébként nincs tervben több dolog a régi anyagokról.
- Általában egyedül dolgozol. Nehéz számodra kompromisszumokat kötni? Milyenek erről a tapasztalataid a NYMPH FAITHEST és a Statvm Terror projecteket illetően?
- Jobban szeretek egyedül dolgozni, mivel én tényleg utálok kompromisszumokat kötni. A STATVM TERROR-nál kevésbé működünk együtt, mivel egyáltalán nem jelent problémát, hogy én a saját számaimat csinálom, barátom, Tobias pedig az övéit. Csak alkalomadtán dolgozunk együtt, mégis nagyrészt kevésbé jól, mint ahogy azt egyedül tennénk, úgy hiszem. Jelenleg is együtt dolgozom valakivel, ez alkalommal a DEUTCH NEPAL-lal. Ez nagyon érdekesnek hangzik. Sok a közös bennünk, ami ritka dolog. A DEUTCH NEPAL és én is a CMI-nél vagyunk, ugyanaz a nevünk is: Peter Andersson /ő „Lina”-nak is hívja magát/, és mindketten ugyanabban a kisvárosban nőttünk fel, melynek neve Boxholm. A projectünkben e város zajait alkalmaztuk, és témaként felhasználtuk.
- Az említett STATVM TERROR a te amúgy lágy hangzásoddal ellentétben meglehetősen metálos. Ez az úgynevezett szelep számodra?
- Ha dühös vagyok és mérges, akkor biztos vagyok benne, hogy ez a szelep a STATVM TERROR. A "Pain Implantations", ami a Malignant-nál jelent meg, egy lármás, zajos, robajos, torzított anyag. Egyfajta masszív roham
- Ellenben az új Raison d’ Etre albumod még sötétebb, mint az utóbbi, és sokkal többet foglalkozik az olyan elkoptatott kifejezésekkel, mint "szomorúság" és "magány". Az utóbbi években sok ilyen élményt szedtél össze, vagy csupán a többi munkád befolyásolt?
- Úgy gondolom, én feldolgozom a megoldatlan problémáimat, mikor zenélek. Ezen problémák eredete a gyermekkoromban keresendő. Minél mélyebbre hatolok önmagamban, annál mélyebb a zeném, és annál mélyebben gyökerezik vagy annál komplikáltabb a probléma.
- A NECROPHORUS-nál jelentetted meg a Salvador Dalí-ról megemlékező CD-det, és soundtracket írsz egyes képeihez. Az új "Yoga" "10"-edet ezzel szemben a kutyádnak ajánlod, aki hanganyagot is szolgáltatott ehhez, amit én igen kedvesnek találok. Sajnos sehol sem tudok hozzájutni a szép Picture-Disc-hez. Hol jelent ez meg?
- Ez a saját kiadómnál jelent meg, amit én YANTRA ATMOSPHERE-nek neveztem el. Ez a "10" volt az első kiadásom, a második pedig az ATOMINE ELEKTRINE.
- A Raison 'd Etre mindig instrumentális volt. Nincs tervben vokálok alkalmazása?
- Néhány dalban a saját hangomat alkalmaztam, de nem gregorián énekek kereteként. Talán a jövőben valódi hangokkal fogok dolgozni, de mindenképpen előnyben részesítem, ha valamit magam csinálok, így énekórákat fogok venni.
- Mivel munkáidban szívesen alkalmazol gregorián kórusokat, elmondanád, hogy milyen asszociációid vannak erről? Ezzel valamilyen világnézetet vagy vallást akarsz kifejezni?
- Természetesen összefüggésben vannak a gregorián énekek a vallással. De nem azért alkalmazom őket, hogy vallási gondolatokat ébresszek /magam sem vagyok vallásos/. Ha ezeket az elemeket használom, akkor a nyugalmat, a magányt, az ismeretlent...stb-t akarom kifejezni. Léteznek ezekben a vallási énekekben ritka, rejtett erők, amiket mindenképpen izgalmasnak találok.
- A darabokhoz illő megfelelő hangzás keresése közben az évek során nagyon sok szakrális zenét hallgathattál. Van olyan felvétel vagy album, amit különösen sokra tartasz?
- Szerintem egyáltalán nem hallottam annyira sok szakrális zenét. Oha nem hallgatok vallásos zenét, így nincs is olyan album, eltekintve néhány gregorián kórustól, amit én különösen értékelnék. Ha samplerelek, csupán az ének legjobb részeit választom ki. Soha nem hallgatok meg ilyesmit, csak akkor, ha úgy döntök, hogy valami alkalmas belőle a zenémhez. Nem vagyok vallásos, megvan a saját hitem. Ezért nem hallgatok meg olyan zenét, ami nincs összhangban a hitemmel. A saját vallásos zenémet alkotom meg, a zenét saját magam számára, az önmegvalósításomért csinálom.
- Az elmúlt években nagyon sokat lehetett hallani keresztény templomok felgyújtásáról az észak-európai országokban /a Te CMI-s kollégáid is az MZ.412-ből egy égő templomot tettek a borítójukra. Mi a véleményed az ilyen akciókról?
- Ellenzem az erőszak minden formáját. Szerintem ha régi templomokat gyújtanak fel, a kultúrtörténet egy darabját semmisítik meg, és én ezt nem tudom megbocsátani; de ha új vallási irányzatok új templomait égetik fel, az számomra közömbös.
- Élő fellépéseidet mindig sok kritika éri: túl unalmas és fárasztó. Nem lenne jobb lemondani ezekről, vagy ez direkt így van?
- Tudom, hogy vizuális élő fellépéseim unalmasak. Azt hiszem, az embereknek túl nagy elvárásaik vannak, amiknek én nem felelek meg. Megvannak az ötleteim, de ezek megvalósítása túl költséges, így ehelyett csupán rossz vizuális bemutatók vannak. De legalább megpróbáltam, hogy valami új és szokatlan anyagot mutassak be. De nagyon ritkán vannak élő fellépéseim, és ezen okból a Raison 'd Etre-vel most szünetet tartok, ehelyett a STRATVM TERROR-ral fogok fellépni.
- Mi a véleményed a DESIDERII MARGINIS fantasztikus albumáról, amelynek hangzása nagyon hasonlít a Raison 'd Etre-éhez, és ami /szerintem/ az utóbbi évek legjobb CMI CD-jének számít?
- A DESIDERII MARGINIS egy közeli barátom, sőt egy utcában is lakunk. Az ő CD-je nagyon jó, sötét és kifejező.
- Régebben sokkal dal-orientáltabban dolgoztál, és a számaid nem voltak hosszabbak 5 percnél. Új műveid ezzel szemben sokkal epikusabbak és hosszabbak. Ez a tény a továbbfejlődéssel áll kapcsolatban, vagy ez újra változni fog?
- Ez a tény számomra is ismert. A régi időkben nem volt rá lehetőségem, hogy hosszabb dalokat csináljak. Valójában sokkal jobban érdekel a hangzás, mint a melódiák, ez is oka annak, hogy miért adtam fel a dal-orientált munkát. Még mindig vannak melódiáim, de nem ugyanolyanok, mint korábban. A jövő - ki tudja?
- Közelebb került már Peter Andersson az ő személyes "Raison 'd Etre"-jéhez?
- Minden nappal egyre közelebb.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
