PunkTV.ca: - Nemsokára megjelenik a Bach Project lemez, ami tizenhárom, egy németországi előadásra általatok különböző hangszerekkel újrahangszerelt Bach művet tartalmaz. Hogy jött ez az egész rendezvény? Megkerestek külön ezzel kapcsolatban vagy ti kutattátok fel?
Philippe Fichot: - Hivatalosak voltunk a lipcsei Bach Fesztiválra 2007. júniusában (abban a B.A.C.H. - Bach Alternative Compositions on Historical Basis, azaz Alternatív Bach Művek Történeti Alapokon – a szerk.) részben, amit 2006-ban a Laibach kapott) és körülbelül kilenc hónapot dolgoztunk a hangszerelésen és felvételeken, ahogy a videón és a koreográfián is. A zeneszámok kiválasztása lépésenként történt, kutatva, utánajárva, mivel nem ismerem Bach hatalmas életművének minden részletét, kivéve a megkerülhetetlen darabokat. Bach élete, a szövegek és a történelmi környezet nem határozta meg a választásomat, sem a megközelítést. Előzetesen kb. harminc darabot vagy szemelvényt választottam ki ráérzéssel, különleges figyelmet fordítva a dallamokra és arra, hogy mennyi lehetőség van az átdolgozásukra? Eliane a maga részéről olyan darabok után kutatott, amiket szívesen énekelne el. Érdekelt a bűn gondolata is, mivel Bach eléggé ismert a vallásos művekről.
PunkTV.ca: - Más volt egy ilyen ismert szerző által komponált művekkel dolgozni? A név és a zene súlya megterhelő volt számotokra vagy szervesen hozzá tartozónak találtátok és élveztétek a munkát?
Philippe Fichot: - Nem aggódtam emiatt, nagyon izgalmasnak találtam ezt a felkérést. Ráadásul néhány tétel (a "Serenade" és Schubert "Der Tod und das Mädchen"-je) feldolgozására soha nem lett volna lehetőségem enélkül a komolyzenei projekt nélkül. Hamar felfedeztem viszont a kompozíciók összetettségét és az adaptációjukkal járó nehézségeket. Le kellett győznöm az anyagot, úrrá kellett lennem rajta, mielőtt átalakítottam volna Die Form projektté. Nem is képzeltem volna, hogy Bach ennyi bonyolult művet írt!
PunkTV.ca: - Adott a sötét és néha erotikus stílusotok, aggódtatok esetleg, hogy ebben a projektben vissza kell fognotok magatokat?
Philippe Fichot: - Az előadás megközelítőleg 70 percére az egyetlen megszorítás és kötelezettség az volt, hogy fel lehessen ismerni Bach zenéjét. Nem volt terítéken a művek „lerombolása”, mindazonáltal én elég szabadon nyúltam hozzá az eredeti darabokhoz. Végülis teljesen szabadon kezelhettük az elrendezést, a hangszerelést, az előadást, a koreográfiát és a videót, ez tökéletesen illett hozzám. Nagyon ösztönző volt egy hivatalos eseményen bemutatni ezt a szent és közönséges, klasszikus zene és elektronikus/ipari zene, ridegség és érzékiség, erkölcs és erkölcstelenség elegyét képező műsort.
PunkTV.ca: - Van még olyan hasonló projekt, amiben remélhető, hogy részt vehettek? Úgy érzitek, hogy egy ilyen munka hatni fog a zenétekre vagy ez csak az immár több mint 25 éves pályátok egyik örömteli állomása volt?
Philippe Fichot: - A tőlünk megszokottól különböző megközelítés volt ez, de szívesen dolgoznánk újra más klasszikus szerzők művein. Én nem vagyok kimondott komolyzene rajongó, ellentétben Eliane-nel, aki lírát tanul az Akadémián. Minden élménynél elkerülhetetlen a hatás az alkotás stílusára és azt hiszem, érdekes dolgokat tanultam, amik kétségtelenül kiütköznek majd a jövőbeni műveinkben.
PunkTV.ca: - Beszélj egy kicsit arról, hogy hogyan érzed magad az úton? Mi segít kitartani?
Philippe Fichot: - Zenét írni és képeket készíteni elfojthatatlan szükség, ok, hogy éljek, terápia és ördögűzés, de egyben végtelen, misztikusnak tűnő keresés.
PunkTV.ca: - Amikor már mindent elmondtál és mindent megtettél, mit remélsz, mire fognak emlékezni az emberek az örökségedből? Mi áll belőle a legközelebb a szívedhez?
Philippe Fichot: - Őszinteség, kíváncsiság (kutatószellem) és szenvedély.
PunkTV.ca: - Az első industrial zenekarok között indultatok a késő 70-es években, mi vonzott, hogy azt csináljátok, amit még ma is? Úgy érzitek, hogy túlnőttetek a látomáson, vagy mindig is ezen az úton képzeltétek el magatokat? Milyen hatások vezettek ahhoz, hogy megalkossátok ezt a műfajt?
Philippe Fichot: - Rajzot és fényképészetet kezdtem tanulni, közben főleg német kísérletező zenéket hallgattam, főleg 1974 (Klaus Schultze, Tangerine Dream, Can, Kraftwerk, Faust, Neu!, Magma, stb.), aztán elektronikus és industrial zenét (Throbbing Gristle, Heldon, SPK, Suicide, Tuxedomoon, The Residents és még sok egyéb). Emellett hatottak rám a kísérletező, furcsa filmek és könyvek: Henri Michaux, Antonin Artaud, Unica Zürn és George Bataille. A szürrealista művészek közül Hans Belmer és Man Ray munkáit értékeltem különösen nagyra. Mindig lenyűgöztek a különleges, szabálytalan dolgok, főleg az erotika és a halál. Az első, nem zenei próbálkozásaim célja az volt, hogy reakciót váltsak ki, hogy sokkoljak! Aztán több előadás megvalósítása után valami költőibb, szellemibb felé fordultam, még ha a szellemiség változatlan is maradt.
PunkTV.ca: - Szerintetek mást jelentett a műfaj a késő 70-es, kora 80-as években, mint ma?
Javult vagy romlott az industrial zenészek helyzete?
Philippe Fichot: - Nem vagyok túl tájékozott az industrial zene mai fejlődésével kapcsolatban, nem tudok erről beszélgetni veled. Nagyon elszigetelve élünk, kevés kapcsolatunk van a külvilággal.
PunkTV.ca: - Beszélj arról, hogy mennyire fontosak a munkád során a fotóid, és hogy hatnak a különböző vizuális médiumokban szerzett tapasztalataid a zenei munkádra?
Philippe Fichot: - Mivel rajzzal, fényképészettel és super 8 mm-es filmekkel kezdtem, a látványt mindig ugyanolyan fontosnak tartottam, mint magát a zenét. Jobban szeretek egy teljes projektet létrehozni egy lemezzel, könyvvel vagy ha színpadi, akkor multimédiával.
Így a nézők, hallgatók összes érzékét meg tudjuk érinteni, és sok éves munka és keresés után is elkerül az unalom és a kimerültség.
PunkTV.ca: - Van tervben turné? A Bach Projectet világszerte bemutatjátok? Lesz legalább egy DVD a teljes lipcsei koncertről?
Philippe Fichot: - Valóban keresünk speciális helyszíneket, pincéket, kriptákat, színházakat, ahol újra bemutathatjuk a műsort és megszervezhetjük a filmre vételt, hogy kiadjuk DVD-n. A lipcsei koncert minősége nem elég jó…
PunkTV.ca: - Mit gondolsz az irányról, amit az industrial zene felvett az elmúlt néhány év során? Hallgatsz olyan bandákat, akikre hatottatok, vagy inkább a régi, „hiteles” csapatokat hallgatod?
Philippe Fichot: - Próbálok hűséges maradni önmagamhoz az inspirációban, és egyre mélyebben kutatok a tudatalattiban. Nem igazán szeretek a múlt felé fordulni, de a kezdetekkor ez sokkal izgalmasabb volt, mert új és underground volt, ahogy az erotika is.
PunkTV.ca: - : Elég ismertek a mellékprojektjeid is, van új a láthatáron? Van valaki, akivel szívesen dolgoznál együtt?
Philippe Fichot: - A kívánságok megvalósításában a fő problémám az időhiány, főleg ha más művészekkel, zenészekkel dolgoznék együtt. Szívesen dolgoznék a japán Jack or Jive-val, Armen Ra tereministával vagy klasszikus zenészekkel is. Nagyon szerteágazó!
PunkTV.ca: - Mostanra már biztosan megtaláltad azt az alkotási módszert, ami hatékonyan működik nálad. Elmondod, hogy van az, mikor leülsz és teszed, amit teszel? Van múzsád, vagy olyan terület, hangulat, amit különösen inspirálónak találsz?
Philippe Fichot: - Autodidakta lévén nincs igazán módszerem. Kísérletezek és rögtönzök, amíg találok egy ajtót, amit kinyithatok. Meg kell döbbennem attól, amit felfedezek, ezért próbálom kiszélesíteni a horizontot új tapasztalatokkal, új eszközökkel, új érzésekkel. Szeretek ellentétes, szembenálló dolgokat használni, hogy jobban felhívjam a nézők figyelmét a szenvedélyre, szépségre, szexualitásra, a múló időre, az emlékekre és végül a halálra. El akarok menekülni a szokások, rendszerek és divatok elől még akkor is, ha mindig visszatérek ezekhez az ihletforrásokhoz és ehhez a megszállottsághoz közel álló személyes esztétikához.
PunkTV.ca: - Van két kérdésünk, amit mindenkinek felteszünk, az első az, hogy melyiket élted már át a következők közül: Láttad Istent szemtől szembe? Volt már találkozásod idegenekkel? Láttál már kísértetet?
Philippe Fichot: - Kamaszkoromban reméltem, hogy egyszer elkapom az Ő pillantását, de azután másfelé vitt az utam. Mindenesetre marad egy nyom vagy egy lehelet, ami összeköt a szellemi dolgokkal. Sok kísértetet láttam feltűnni, mikor felfedeztem a sötétszobában fényképezést. Láttam a sajátomat is a maszk mögött.
Az interjú a PunkTV online zenei kulturális magazin honlapjáról származik (http://www.punktv.ca/) szerzője Wes Robertson. 2008 áprilisában készült. A fordítás Tonka Zoltán munkája
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
