Mintha az idő megtorpanna egy-egy pillanatra és maga mögé lesne. Ásítozó lyuk tátong ott, a múltba pillanthatok ilyenkor.
Az esztendő elején ismét ilyen alkalom adódott, az újabb Raison d'être album hallgatása során. Mintha a fogaskerekek nem előre, hanem visszafelé csikorognának az Időmben. Húsz esztendeje már, hogy olyan kiváló albumok, mint az Empty Hollow Unfolds vagy az In Sadness, Silence And Solitude kapcsán a dark ambient egy jó ideig a mindennapjaim háttérzaja, meghatározó alaphangulata volt. Az érzések nem változtak, mégis ritkábban merülök a sötétebb hullámok alá. Az Alchymeia megjelenése mindenképpen fontos esemény az amúgy szűkülő színtér életében. Peter Andersson nemcsak a stílus alapjait teremtette meg 1991-ben, de egészen az ezredforduló utáni időszakig a Cold Meat Industry és az Old Europa Cafe zászlóshajója - és az akkori dark ambient zenész-nemzedék példaképe lett.
2018-ban lényegesen csendesebb már a boxholmi atmoszféra, Peter teszi a dolgát a Nemzeti Filmarchívumban - és továbbra is járja azt a zenei ösvényt, amit az Élet Értelme diktál neki.
Ezernyi harang, fémtárgyak zörgése, gregorián-jellegű kórushangok - ipari ceremónia. Az alkímiai Nagy Mű a négy tétel "edényében" - Nigredo, Albedo, Citrinitas, Rubedo. Rothadás és bomlás, szétválasztás majd megtisztítás. A Filozófusok Kövének megteremtése.
A négy szerzemény mindegyike magába olvasztja az alkímiai négyes szakaszt, ezzel analógiában elmondható, hogy zeneileg is tartalmazza mindazt az esszenciát, ami a negyedszázados Raison d'être védjegyévé lett. Felemelő csoda lehet minden régi rajongójának és újként az ösvényre lépők számára is.
