Sleeping Children: Lullabies For Debauchery
A háromtagú francia bandának mindeddig ez az egyetlen lemeze jelent meg, 2004-ben. Felállás: Sap-Hire: basszus, MurMur: ének, Lois John Slut: gitárok. Nagyon nehezen tudtam csak ezzel a cdvel megbarátkozni, valahogy szinte soha nem voltam abban a hangulatban, hogy eljusson az agyamig a muzsika, melyet a korongon hallok.
Ez főleg MurMur éneke miatt is alakult így, ezt az érdekes, kissé kísérteties vokált nem valami könnyű szokni. De vagy egy jó tucat meghallgatáson túl, azért már kedvezőbb az összhang. Igazából érdekességgel nem tudok szolgálni sem a bandáról sem pedig a dalokról, átlagosnál csak hajszállal jobb Deathrock/Batcave produkcióval örvendeztetnek meg minket. A Zene alapját dobgép, és szintetizátor alkotja, a gitár lent van a bányász béka segge alatt. Nem nagyon hallani a húros hangszert, mindenesetre ez egyfajta egyéniségre is utalhat. Mondjuk, egy kísérteties atmoszféra körüllengi az albumot, talán ennek köszönhető, hogy nem kap tőlem rossz osztályzatot.
A kezdés jónak bizonyul, a No Love For The Dead esetében, gyorsan indító középtempóba hajló nóta, eszement énekkel. Ez egy nagyon jó dal, bár nem a legkiemelkedőbb produkció, amit valaha hallottam. A Love Sucks lassú témája sem hétköznapi, de valami hiányzik belőle. Itt az ének elsőre idegesítőleg hathat, most viszont annyit mondanék róla, hogy beteg! Az Ezt követő Murder’s Dance viszont a lemez legjobb produkciója, középtempós, szép szintetizátor témával, változatos, nem egysíkú szerzemény! A Dusty Shades Of Red hangulata a régi Batcave bandák stílusát idézi, bár kissé belefolyik a lemez többi dalába. A Life On Vice kevesebb szintetizátort tartalmaz, és itt végre gitárokat is hallunk rendesen. Érdekes a basszusos kezdése, de sajnos csak ennyi…
A 8. tétel a Lili’s Dead, lassú vánszorgós dal, maga a dallam, viszont nagyon ismerős valahonnét…Az ezt követő Between Your Legs viszont a legjobb Batcave hagyományokat ápolja, gyors, lendületes, nem egysíkú kompozíció, egy remekbe szabott gitárszólóval, amit kár, hogy csak kis ideig, és halkan hallunk. A lemez címadó tétele zárja az albumot, ami csak szavalásból áll, egyfajta outró. Nos, a 10 dalból, van 6, ami valóban jó, a maradékon nem ártott volna még dolgozni, mondom ezt annak tényében is, hogy a műsoridő alig több, mint fél óra!
Sajnos, az Alvó Gyermek nem fogja megújítani a színteret, de nem is hoz szégyent rá! (10/7)
Kiadó: Strobelight Records
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
