Violet Stigmata: Décompositions & Reliques
Azt hiszem, kevés olyan tehetséges banda felbukkanásának lehettünk tanúja, az utóbbi években, mint a Violet Stigmata esetében. Az elektronikus zenét, és a Death Rockot kevesen ötvözték még ilyen sikerrel, mint eme francia banda. Ha ez így kicsit furcsa, akkor talán úgy kellene elképzelni, mint a Corpus Delicti, a korai Christian Death és a Will meglehetősen furcsa elegyét.
A gitárosabb dalokban egyértelmű, hogy a honfitárs Corpus Delicti hatással volt rájuk, főleg a hangulat terén, ugyan olyan rideg atmoszférát képesek elővarázsolni. A Christian Death érintése nyomokban, de felfedezhető, mondjuk melyik death rock lemeznél nem?! A Will hatása a bombasztikus elektro dalokban érződik. A számok megosztása érdekes, és nem egészen egységes. Elektronikát minden egyes számban találunk, ahol a gitár felbukkan, ott leheletnyit, de vannak tisztán gépies szerzemények. Két dolgot viszont nincs a lemezen: unalmas dalok, és vidámság. Ördögien összerakott szerzeményeknek lehetünk fültanúja, melyben a legsötétebb atmoszféra valósul meg. A pokol kénköves tüze jelenik meg agonizálástól könnyező lelki szemeink előtt, felkínálva az örök szenvedés lehetőségét, véres és pajzán rituálék hangulatát, menekülésre semmi esély! A Violet Stigmata lemezei útlevél a kárhozatba, ahonnét nincs visszatérés!
A Banda egyébbként 1996 –tól aktív, a korai demók után, 2002 –ben látott napvilágot a Décompositions & Reliques. Rá egy évre következett a Progénitures Suite & Fin. Ezen két albumon túlnyomó részt a legjobb demós számok újragondolt verzióit tartalmazza. Majd a banda talált egy dobost, és a dobgépet a száműzték. Aztán kiadóváltás történt, a Manic Depression –nel szakítva a német Pandaimonium-hoz szerződtek. Jelenleg utolsó lemezük itt jelent meg 2005-ben, Dyskronic Circus címmel. Mondanom sem kell, hogy az utóbbi két lemez is az első kiadvány minőségi szellemében készült. Sajnos a legutolsó album még nem jutott el hozzám, de amit hallottam róla, az igazán elsőrangú volt. Mondhatom azt, hogy még tovább fejlesztették zenéjüket, ami nem kis feladat, két ilyen erős album után.
Én csak ajánlani tudom mindenkinek a Violet Stigmata lemezeit remélve, hogy nem csak nekem szereznek kellemes perceket. A mestermű enyhe kifejezés! (10/10)
Kiadó és honlap: Violet Stigmata, Manicdepression records
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
