Arcana

Mint szobrok az álmodozás kertjében

A levelek mögött láthatom az arcod
Olyan fájdalommal teli

Szárnyaid használhatatlanok
Mert a tollak kővé váltak

Kezeidet kinyújtod a semmi felé
Mert kezeid nem éreznek melegséget

A szád nyitva, sikoltásra készen
De senki sem hallhat meg téged…


A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2013. 04. 21. - 12:48 | © szerzőség: Gelka