Hozzánk közel álló körökben az utóbbi évtized folyamán oly gyakran méltatott és magasztalt XIX. század végén jelentkező nyugat-európai dekadencia lehetőségekhez mért rövid bemutatása, egyúttal tömör megítélése szempontjából érdemesnek tarthatjuk ez alkalommal vizsgálódásunk tárgyául a kiváló művészegyéniség, Aubrey Beardsley példa értékű életművét kiválasztani.
E jeles grafikus és virtuóz illusztrátor ránk maradt művein keresztül igazán hiteles és átfogó ”képet” kaphatunk mind a vonatkozó történeti korról, mind pedig a bizonyos szempontokból későbbieket is meghatározó eszmék halmazáról.
Az a korszak tehát, melyben többek közt Beardsley alkotó tevékenysége – társadalmilag többé-kevésbé elfogadott és jóváhagyott módon – egyáltalán kibontakozhatott, messzemenően egy végnapjait élő arisztokrácia kulturális befolyásoltsága alatt állott még, ám világi művészetén keresztül szükségszerű elfertőződöttségének jellemző kórtüneteit mutathatta már föl.
Tény, hogy az úgynevezett felvilágosodás nem sokkal korábbi jelensége és az ismételten felfedezett - valamint rövid időn belül kanonikussá vált - klasszikus európai örökség fiktív vizualitása döntően meghatározta a tizenkilencedik század folyamán jelentkező értékelhető művészeti tevékenységek majd minden spektrumát. Könnyen észrevehetjük, hogy egy magáramaradt, mindennemű transzcendens igazodástól megfosztott új pszeudo-rend(szer)-be kényszerített, humanista elveket elkeseredetten megvalósítani próbáló emberiség ”kunstwollen”- ja fokozódó intenzitással csak is az emocionalitás alsó iránya felé haladhatott, ahogyan egy ’világgá ment’ gyermeket is elsősorban saját érzelmei befolyásolnak, mégpedig inkább negatív irányban.
Korai évek
Aubrey Vincent Beardlsley 1872. augusztus 21-én született meg Brightonban, a magát igazi „gentleman”-nek tartó, - londoni ékszerész felmenőktől származó - munkanélküli Vincent Paul Beardsley és a miniszteri családdal távoli rokonságban álló Ellen Agnus (Lamb) Pitt második gyermekeként. A szerencsés körülményeknek hála, már egészen kisgyermek korban komoly intellektuális nevelésben részesülhetett Aubrey Vincent és nála egy évvel idősebb nővére Mabel. Igazi kultúrkörnyezetben való felnövekedés lehetősége adatott meg mindkettejüknek, hiszen művelt házi-tanítónő édesanyjuk műkedvelő, ám tehetséges zongoraművésznő is volt, aki szívén viselte fejlődésük menetét.
A gyakori házi koncertek, zongoraleckék és irodalmi művek – olykor francia nyelven történő - szülői felolvasásainak hatására Aubrey kifogástalanul és választékosan beszélte már egészen fiatalon anyanyelvét. Egy alkalommal a Westminster Abbey templomi kórusának felemelő előadása után úgy vélekedett, hogy róla egykoron majd bizonnyal mellszobor készül, hiszen nagy ember lesz s hozzá „elég jóképű” is.
Mindazon által sajnos tudatában volt gyermekkorától kezdődően, hogy halálos betegsége, a tüdőbaj nem fog kegyelmezni neki: hét éves korában diagnosztizálták nála a tuberkulózis félreismerhetetlen szimptómáit s London helyett a tisztább lég-viszonyok miatt kényszerült csakhamar a Brighton közelében fekvő Hamilton Lodge iskolájába járni. Két évvel később már az egészségesebb epson-i iskolába íratták át gondos szülei, ahol szintén két boldog évet tölthetett el. Tizenegy évesen, a család közeli barátjának, Lady Henrietta Pelhamnak készített rajzaiban már megmutatkozott különleges rajztehetsége. Esküvői meghívókat, étlapokat, vendégkártyákat készített a skót hölgy kérésére, aki egy összegben 30 Fonttal honorálta a kisfiú gondos munkáit. Őáltala ismerkedett meg a kor híres gyermekkönyv író-illusztrátorának, Kate Greenawaynek népszerű rajzaival is, melyeket azután gyakran és kedvvel másolt le többször. A két testvér rövid londoni kitérője után Aubrey Sarah Pitt nevű nagynénjéhez került s ismét iskolát váltott. A Brighton Grammar School tanulója lett. Az új iskolatársak a betegeskedő, intelligens tekintetű vékony fiút ”Menyét”-nek nevezték el s csakhamar feltűnt nekik, hogy minden szabadidejében könyv fölé hajol feje. Észrevették azt is, hogy sokszor furcsán távolba révedve néznek öreg szemei, mintha megszűnne számára a külvilág s percekbe telik, mire újra „visszatér”.
Szigorú igazgatójukról készített találó karikatúrájával elbűvölte ugyan osztálytársait, de komoly matematikatanára A. W. King felismerte az ifjú lehetőségeit s javasolta-bátorította, hogy komolyabban használja ki különleges rajztehetségét. A jószándékú King ismertette meg vele Samuel Butler, Thomas Chatterton és Edgar Allan Poe irodalmi műveit. Dacára olvasottságának, Beardsley nem vált kitűnő tanulóvá s tizenhat évesen elhagyta a brightoni iskolát: hivatalnoknak állt egy londoni biztosítóirodánál….De hivatalos munkahelyét bizonyíthatóan kényszernek tekinthette kezdettől fogva, hiszen egy ekkor készült ismert rajzán Le Debris d’un Poete – ként „nevezte” meg önmagát.
Tehát, már ifjúkorától kezdődően a talajátvesztett és mindössze társadalmi igazodási pontokhoz viszonyulni képes művelt réteghez tartozó családi-kultúra határozta meg Beardsley személyiségét. A tipikusnak is tekinthető „karriertörténet” azonban a kor irodalmának köszönhetően vált a továbbiakban egészen sajátossá. Minthogy Aubrey Beardsley teljes oever–je és jellembeli alakulásai mind azt a szubjektív törekvését tükrözik, hogy Önállót – olyat, ami még nem volt – alkosson és valósítson meg.
1. Ellen A. Pitt édesapja Surgeon-Major William Pitt (1816-1887) a Kelet-Indiai Társaság Bengáliában szolgált neves orvosa volt. 1870-ben a módos család meglehetősen rezignáltan állt a fiatalok házassághoz, melyet szerény körülmények közt a családi házban celebráltak csupán. A Pittek szemében V.P.Beardsley személyét gyanússá tette még a tény, hogy nem sokkal korában bontotta fel jegyességét egy pap leányával. in A.Reid : Beardsley, Greenwich Editions 2002.
2. Kate Greenaway (1846-1901); Ismert egy levél, melyben a gyermek Beardsley keservesen panaszkodik Lady Pelhamnak saját rajzainak ügyetlenségeit illetően. in The Leters of Aubrey Beardsley, Cassell,London 1971. Ezeket a fennmaradt műveket A.Reid szintén nem tartja értékesnek vagy kimagaslóknak. in. i.m.7.o.
3. Ezidőtájt Londonban a két tehetséges Beardsley gyermek, Aubrey és Mabel szórakoztató koncertelőadásokat adott.
4. ”Le Chymist” 1885-88, tollrajz (19,7x15,9cm) Princeton University Library
