Vártam ezt a napot, minden tekintetben. A koncerten való részvételem megakadályozására feltűnő „viharfelhők” is szép lassan eloszlani látszottak. Már csak egy maradt: Mr. Valor viselkedése, amitől nem sok jót reméltem! A legendás gothic banda frontembere ugyanis egyik balhét kreálja a másik után, gerinctelen húzásaival nem csak magát járatja le, hanem a Christian Death nevére is sötét árnyék telepszik. Tudniillik, Eva O-val való töretlen viaskodása odáig fajult, hogy Valor mindent megtesz az említett művésznő és zenekara, a Christian Death 1334 ellehetetlenítése érdekében. Ahol csak tud, támadja a formációt, ezzel nagyon sok rajongó haragját vívva ki. Vagy említhetném a WGT-s fellépésük alkalmával megjátszott Valor-támadást, az is nagyon gáz volt! Nem minősíteném egyik felet sem, ezt döntse el ki-ki maga. Talán ezen okok miatt is voltak aznap este oly kevesen az A38-on, vagy az is közrejátszhatott, hogy a banda 2003-as E-Klub-os fellépése botrányosan rossz volt… Ezen kár így utólag rágódni, de nézzük, mi történt aznap este!
Tényleg féltem, hogy mi lesz, hiszen nyolckor alig pár ember lézengett az A38 fedélzetén. A nép csak nagyon lassan akaródzott gyülekezni, az Autumn Twilight koncertjét jó, ha 30 ember hallgatta meg. Pedig kellemes koncertet adtak, én most láttam őket először, de nagyon tetszett előadásuk. Bár a durvább énekhangot kihagynám zenéjükből, szerintem az kissé „olyan trendi” mostanság, nem tesz nekik jót! Keveset játszottak, de a régi dalok mellé befért egy új is, és egy feldolgozás, mégpedig a The Cure-tól a „Forest”, melyet elég egyedien adtak elő.
A vendégzenekar, az olasz Them Philosophy fellépése következett. Koncert előtt mondogattam is, hogy Valor megint egy olasz metálbandát hívott meg maguk elé játszani, mely nem igazán illik a képbe. Ha annyira ragaszkodnak az olasz előzenekarokhoz, akkor még én is jobbat tudtam volna választani, ami beillik egy Christian Death név elé! Tehát ilyen érzésekkel indultam neki a taljánok fellépésének, azt viszont nem gondoltam volna, hogy a koncert után még a lemezüket is megveszem!
Ugyanis nagyon kellemeset csalódtam! A négyes elég érdekes zenét produkál, az extrém-metál témák mellett rengeteg más műfaj sajátosságait véltem felfedezni, az alternatív/ indie stílusoktól a sima rockig. Ezek keveredése furán hat, a kellemes témák után egyszer csak bejön egy extrém zúzda, utána meg újra a kellemesebb, hallgatható melódiák következnek. Énekesnőjük, – Elisa – igazi temperamentumos hölgyike, dekoratív alakja és mozgása a teremben lévő férfi nézők szemét tartotta fogva. Hol angolul, hol pedig anyanyelvén énekelte dalaikat, közben „headbangelt”, táncolt, remekül előadta magát. Férfiéneket pár mordulás erejéig a mackó fejű gitáros szolgáltatott, nekem Elisa-é jobban tetszett. Olyan 40 perc körül játszottak, de az valóban élvezetes volt, még ha - mint említettem -, nem a goth stílusú közönség elé valók!
Egyre jobban féltem az ezt követő percektől, miközben a közönség felduzzadt 100 fő fölé, ami botrányosan kevés egy ilyen banda esetében. A színpad díszítésre került, vörös művirágok a mikrofonállványokra, és pókháló-szerű ruha a dobcuccra, illetve a két hangfalra. Aztán valami intró szerűség szűrődött ki a hangfalakból, és megjelent a színpadon a gitáros, közvetlenül utána a dobos egy nyakba akasztott dobbal. Arcát koponyamintás kendő takarta, és katonás ritmusokkal felcsendült a „Water Into Wine”. Valor is megérkezett, azonban a hegedűje nem szólt valami fényesen! Kár! Majd fellépett a deszkákra Maitri is, aki 2003 óta úgy él az emlékezetemben, mint egy kiégett lotyó. Mostanára azonban átvedlett vénuszi istennővé, ruhája dekoratív volt, nem annyira kacér mint legutóbb, mégis sokat mutatott gyönyörű idomaiból (mondanom sem kell, hogy a férfi fotósok többnyire őt vették célba)! Megfagyott a levegő, aztán szinte mindenki egyszerre mozdult meg az új album nyitó dalára. Szépséges témák, sok éve már erre vártunk! Maitri lépett a mikrofonállvány elé, hogy énekével kezdetét vegye az American Inquisition slágere, a „Stop Bleeding On Me”. Hangja oly gyönyörűen szólt, szinte a hideg is kirázott! Valor nem provokálta a „családias” hangulatban összegyűlt közönséget, sőt, úgy tűnt, mintha élvezettel játszottak volna. Erre rég nem volt példa az amerikai formációtól! Még néhány poént is eleresztett a mélyen tisztelt frontember, emiatt aztán végképp fellélegzett a közönség, botrány nélkül kapunk egy jó koncertet. „Narcissus Metamorphosis Of”... Valor rekedtes hangja nem volt annyira tiszta, mint a basszusgitáros hölgyé, mégis olyan kellemes volt hallani ezt a dalt! Sorban csendültek fel az új lemez szerzeményei, kiemelném az „Angels And Drugs” nótát, melynél Valor akusztikus gitárt akasztott a nyakába. Maitri eközben többször is bort kortyolt az egyik hangfalon elhelyezett üvegből, szemmel láthatóan a banda mindegyik tagja jól érezte magát. A „Workship Along The Nile” alatt csak Maitri énekelt, leakasztotta basszusgitárját nyakából, erotikusan mozogva dalolta az amúgy is szexuálisan túlfűtött szöveget. Előző albumukról a „Zodiac” című szerzemény is felcsendült. „This Is Heresy”… Ez a dal már régóta helyet foglal programjukban, csodálatos érzés volt hallani! Majd levonultak a színpadról, és a közönség kiabálása és füttyei után átöltözve tértek vissza még 3 ráadás erejéig, melyek meglepően régebbi szerzemények voltak, a közönség legnagyobb örömére. Nagyjából olyan 70 perc hosszú volt fellépésük, pontosan nem emlékszem. Egy biztos, rég voltam olyan koncerten, ahol az előadás minden egyes perce ennyire le tudott kötni, sem az unalom, sem pedig a fáradtság jelei nem jelentkeztek, szerintem az egybegyűltek zömével így volt!
Koncert után minden ismerősömtől csak elismerő szavakat hallottam a koncertet illetőleg, én sem tudok róla elfogultság nélkül beszámolni. Pedig töredelmesen bevallom, vártam, hogy valami okból belekössek Valor legkisebb hibájába is, hogy ezzel jutalmazzam a 2003-ban oly botrányosan rossz koncertet, melyen a frontember egyfolytában a magyar jogrendszert, és az egybegyűlteket ócsárolta. Magyar ember nem felejt… De ez most valami más volt, olyan nagyszerű érzéssel párosulva, melyre nincs szó! Végre a kedvenc bandám olyan fellépést produkált, melyre sokáig emlékezni fogok! Ami elszomorított csupán, a gyér számú nézőközönség. Én elhiszem, hogy hétfő volt, vizsgaidőszak, és a Christian Death botrányai sok embert eltántorítottak, de annyira nem vagyunk eleresztve gothic rock fellépőkkel, hogy egy ilyen kaliberű banda esetében alig több mint 100 ember váltson jegyet! Ezt a koncertet aki látta, nem fogja elfelejteni! Köszönetem a szervezőknek és a zenekarnak a páratlan élményért!
Gabor fotói
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
