Cillei grófok sasfészke

A szlovéniai Celje (magyarul Cille, németül Cilli) nevét az illír őslakókkal összeolvadó keltáktól kapta, akik Celeiának nevezték a várost. A római korban is Celeina volt a település neve. A VI. században a környéken megtelepedő szlávok frank, majd német birodalmi grófok uralma alá kerültek.

A régi vár (Stari Grad) a várostól délkeletre, a folyó túlsó oldalán, egy 407 m magas sziklán található. Stratégiailag remek helyen fekszik, innen könnyen ellenőrzés alatt tartható a városba vezető összes szárazföldi és vízi út. A várat a XIII. században építtették az itt tulajdonos Heunburg grófok. 1341-ben I. Frigyes Šzovneki gróf kapta meg a cilli birodalmi grófságot Bajor Lajos császártól. A család felvette birtokai nevét és ezután Cilleinek nevezte magát. I. Cillei Frigyes bővíttette az erősséget, akkoriban épült a belső tornyokkal védett falövezet, melynek legnagyobb tornya a ma is látható Frigyes-torony.
A Cillei-dinasztia nevével gyakran találkozunk a XIV.-XV. századi magyar történelemben.
Luxemburgi Zsigmond magyar király (és később német-római császár) II. Cillei Hermann segítségével menekült meg a nikápolyi csatavesztés után, majd az ő segítségével szabadult ki a siklósi várbörtönből. Zsigmond II. Hermann egyik leányát, Cillei Borbálát vette feleségül, akit 1405. december 6-án koronázott magyar királynévá az esztergomi érsek. Egyetlen lányuk, Erzsébet I. (Habsburg) Albert feleségeként lett magyar királyné, az ő fiuk volt V. (Utószülött) László.
A Cillei família érdekei fokozatosan éles ellentétbe kerültek az akkoriban feltörekvő Hunyadi családdal, a két család közötti villongás 1456-ban Nándorfehérváron teljesedett be: II. Cillei Ulrikot, a magyar királyné unokaöccsét összekaszabolták Hunyadi László vitézei (az Erkel-operában halálhírére hangzik el a "Meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály").
Ulrik halálával kihalt a Cillei-család. Az egykor hatalmas Cillei-birtokok a Habsburgokra szálltak, ők pedig híveiknek, osztrák grófoknak adták a területet, így Cille várát is.
A XVII. századi török veszély miatt megerősítették az akkor már elavultnak számító várat. Mivel a vár inkább komor erődítmény, mintsem kastély jellegű volt, tulajdonosai a völgyben elterülő városban építtettek maguknak új lakóhelyet.
A régi vár lassan elhagyatottá vált.
1755-ben Gaisruck gróf vásárolta meg, kőfejtőnek használva innen szállíttatta az építőanyagot új kastélya építéséhez.
1846 után kezdték el helyreállítani a romokat.
A hosszú és napjainkig tartó helyreállítás után a nyugati rész a régi toronnyal, a Frigyes-torony és a várfal készült el.