Csejte „büszke” vára

A Báthory Erzsébetről elhíresült felvidéki Csejte vára a Pozsony-Trencsén útvonal mellett található a Vág völgyében.
1263-ból származik az az oklevél, melyben Vágújhely település határát írták le, ami szerint a Hont-Pázmány nembeli Kázmér és rokonsága a csejtei földeket bírták az uralkodó adományaként. Ők emeltethették a meredek sziklacsúcsra az erősség korai magját. 1276-ban már sikeresen védelmezték meg a várat II. Ottokár cseh király seregének támadásakor.

A XIII. század végén a Vág folyó vidékének számos várbirtokával együtt ezt is megszállta a trencséni oligarcha, Csák Máté serege. Uralmának csak 1321-ben bekövetkezett halála vetett véget, tartományát rövidesen megszállták a nápolyi trónkövetelőből magát magyar királlyá felküzdő Anjou Károly Róbert fegyveresei.
A következő évtizedekben királyi várnagy igazgatta a birtokhoz tartozó jobbágyfalvak sorát, ő hajtotta be a különféle vámokat és jövedelmeket is.
Luxemburgi Zsigmond király bőkezű adományozási sorozata révén 1392-ben a lengyel származású Stibor pozsonyi ispán birtokába került. (A MonumentuM-sorozatban később sorra kerülő Beckó várával kapcsolatban is felbukkan majd a neve). A báró hatalmas váruradalmait egyetlen fia, ifjabb Stibor örökölte meg, aki 1434-ben fiú utód hátrahagyása nélkül halt meg. Nem sokáig maradt azonban Csejte királyi kezelésben, mert már 1436-ban örökadományként Guthi Országh Mihály báró szerezte meg. A Guthiaké volt egészen 1567-ig, mikor ez a főnemesi família is fiú utód hátrahagyása nélkül kihalt, így a váruradalom a királyi Kamara kezelésébe került át.
Mivel ebben az időszakban a Haditanács igyekezett a török támadások irányába eső legfontosabb magánvárakat a fennhatósága alá vonni, ezért 1569-ben a Dunántúl kulcsfontosságú erődítéséért, Kanizsa váráért és 50 ezer forintért cserébe a háborús területektől biztonságos távolságra lévő csejtei váruradalmat és Borsmonostor mezővárost adta át zálogbirtokként a tulajdonos Nádasdyaknak.
A korszak híres törökverő vezére, Nádasdy Ferenc, a „fekete bég” 1602-ben 36 ezer forint lefizetése ellenében örökbirtokul szerezte meg. A főúr özvegyét, Báthory Erzsébetet 1610-ben a csejtei várkastélyban tartóztatták le Thurzó György nádorispán emberei az udvartartásával együtt. A cselédlányok meggyilkolásával és különféle sötét perverziókkal vádolt úrnőt felvitték a zordon kővárba, ahol szobafogságban őrizték egészen a három évvel később bekövetkezett haláláig. Ügyében sohasem volt rendes tárgyalás, így az eltelt évszázadok alatt igen sokféle mendemonda terjedt el róla. A korszakban hétköznapinak számító bántalmazástól kezdve a politikai intrikákba bonyolódó úrnőről suttogó hírekből napjainkban már lehetetlen kibogozni az igazságot. Mindenesetre Erzsébet úrnő elzárásával a Nádasdy família elkerülhette az esetleges büntetéssel járó birtokelkobzást, míg két öregasszonyt és egy inast kivégeztek az elítéltetésük után.
A magánföldesúri uradalom központjaként szolgáló Csejte vára közelében 1663-ban dúltak és fosztogattak a török-tatár lovasportyák.
1671-ben a Bécsi Kamara elkoboztatta a Habsburg Lipót császár elleni összeesküvésben bűnösnek talált és ezért kivégzett Nádasdy Ferenc országbíró összes vagyonát, közte a csejtei váruradalmat is. Lipót császár és király kegye rövidesen a birtokot a Homonnai Drugeth és az Erdődy főnemesi családok között fele-fele arányban osztotta meg.
Utolsó katonai szerepét a II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharcban játszotta, amikor a hadászatilag jelentéktelen erődítményt 1703 végén megszállták a felkelők. 1707-ben Guido császári generális vezette négyezer gyalogos és lovas megrohamozta és bevette, míg a következő évben Rákóczi erdélyi fejedelem utasítására egynapi ágyúzás után De La Motte francia hadmérnök csapatai foglalták vissza. 1708 augusztusa, a trencséni vesztes csata után azonban a kurucok kiszorultak erről a vidékről is. Csejte várát ismét megszállták a császári zsoldosok, akik felrobbantották az erődítmény falait, nehogy a Habsburg császár ellen lázadók még egyszer felhasználhassák.
Azóta egyre jobban pusztulnak a falai és épületei, csak kisebb mértékű állagmegóvása történt meg (az öregtorony felfalazása és a kőfalak aládúcolása), míg teljes régészeti feltárása és restaurálása még várat magára.