Das Ich | interjú

Ha egyeseket gyötrő hiányérzet kínoz majdan, hogy a Das Ich biográfia hiányzik eme cikk elől, akkor az első követ nyugodtan gördítsék rá rég megásott vermem tetejére. Rengeteg információval gazdagodtam ugyanis, számtalan külföldi orgánum fordítása kapcsán. Kevés goth-indusrial-wave újság létezik – talán nincsen is – amely el tud szó nélkül menni a Das Ich mellett. Hogy mi a titkuk, azt nem tudom, de úgy hatalmas „sztárok” ők, hogy rétegzenét játszanak. Említettem ama sok infót, ami talonban marad. Az elmúlt években a Das Ich útja egybefonódott Gottfried Benn művészetével, így érdekesebb témának bizonyult a század eleji expresszionista költő életrajza. E meglehetősen érdekes alkotó munkássága álljon itt tehát röviden, közelebb hozva hozzánk Stefan Ackermann és Bruno Kramm mondanivalóját.

Orkus: Az „Egodram” album a régi rajongóitoknak biztos erős darabnak számít. E felől milyen rajongói reakciók érkeztek? Nagyobb sikere volt az „Egodram”-nak, mint elődeinek?

Bruno: Mit jelent, hogy erős darab? Zeneileg az albumot változatosság jellemzi, és a reakciók mind a sajtóban, mind a klubokban nagyon jók voltak. S mindössze két dal található a különböző folyóiratok listáin. Az „Egodram” albumot idáig ugyanannyian vették meg, mint az elődeit. S megjegyzem, soha nem készítettünk rövid időn belül több lemezt. A „Propheten”-t még manapság is évente 2000 ember veszi meg. Szomorú, hogy időközben a mi scene-ünkben is ilyen kérdések merülnek fel. Miről szól ez? Arról, hogy ki a legkommerszebb, vagy a tartalom, a gondolat a mérvadó?

Hát igen, sajnos gyakran nem ez a megfelelő kérdés… Mikor jutott eszetekbe, hogy az expresszionista Gottfried Benn versgyűjteményét megzenésítsétek? A „Morgue” felvételei lineárisan zajlottak, vagy ide-oda ugráltatok a darabok között?

Az alapötlet már nagyon régen megvolt, mert Benn tulajdonképpen mindig is egy iskola volt számunkra. Amikor aztán a promo- és interjúturnén eldöntöttük, hogy végre megkezdjük a „Morgue” projekt működését, a keret és a zenei koncepció már megvolt, az ötleteket pedig már elég régóta hurcoltuk. A turné előtt, a próbák szüneteiben, és a turné után még egy hétig megcsináltuk a felvételeket és a mixelést, bár kissé szokatlan módon. Természetesen van megzenésítés is, amelyek kicsit hosszúak lettek, ilyen például az „Arzt 1-3”. Bár ez függ a mindenkori szerkesztési stratégiától is. Ha egy dal megszerkesztett, jelentésben, ritmikában és harmóniában felépített, a véglege formába öntés már könnyen megy. Azoknál a nem lineáris felépítésű daloknál, amelyek többségben vannak, sokkal több időre és akaratra van szükség, hogy a szerkezeti íveket jól építsd egymásra… És pontosan ennél az albumnál volt számunkra a legfontosabb, hogy alaptörekvésünk és hajdani versek érzelmei találkozzanak, anélkül, hogy Benn kifejező elemeit megcsorbítanánk.

Eredetileg a versgyűjtemény címe „Kleine Morgue”. Miért redukáltátok csak egyszerűen „Morgue”-ra a címet?

Szerintem kevésbé redukáltuk. A címet ki kellett bővítenünk, mivel jóval több verset zenésítettünk meg, mint amennyit a „Kleine Morgue” tartalmaz. Fontos volt számukra, hogy Benn minden olyan versét feltegyük a lemezre, amelyek jelentésben vagy szövegösszefüggésben a „Kleine Morgue” körébe tartoznak. Ilyen a „Mutter” és az „Arzt”, melyek igencsak ítéleterős költemények, megmutatják Benn fejlődését, motivációit, inspirációit, filozófiáját.

Mi vonzott benneteket Gottfried Benn költészetéhez annyira, hogy egy teljes CD-t szenteltetek neki?

Benn véleményünk szerint az expresszionisták legextrémebb és legtapasztaltabb képviselője. Költészete megrendítő és szövevényes. Művei hódolat az élet előtt, magyarázkodás és vallási szégyenfolt nélkül. Benn mindig is szövegeink inspirációforrása volt, és szinte az első zenei szárnypróbálgatásaink óta kísér minket. Már 1989-ben megpróbálkoztunk „Schöne Jugend” /Szép ifjúság / c. vers megzenésítésével, ami persze akkoriban meghiúsult. De már a Das Ich első szárnypróbálgatásait is erősen Benn művészete jellemezte.

A „Morgue” a morbiditás igazi kiáltványa. Mennyire tudtok Benn szövegeivel azonosulni? Gyakran van ilyesfajta nekrofil hangulatotok?

Benn nem nekrofil! Benn orvos, filozófus és költő. Sajnos mindig csak ez a hírnév jutott neki, mivel ritkán értették meg szövegeinek valódi mondanivalóját. Benn költészetét felszínesen csak „új német halotti költészetnek” tekintették, és ugyanaz történt vele, mint velünk – talán ez még jobban összeköt minket. Számunkra Benn a vallástól és miszticizmustól megszabadított modern életfelfogás követe, aki nagyítójával elcsúnyítja a mi igazán botrányos világunkat, melynek megértéséhez az ő nagyszerű életét tárja elénk.

Adódott a projektben különleges kihívás, mi okozott igazi nehézséget?

Egyik dal kevésbé zenei, mint tartalmi nehézsége miatt igazi kihívás volt. A „Negerbraut” /Néger menyasszony/ természetesen a hajdani rasszista uralom manifesztációja, és egyáltalán nem egyezik a mi világnézetünkkel. Ennek ellenére sem lehetett ezt a verset elhanyagolni, ami teljessége és Benn meghasadt személyisége miatt még jobban megvilágítja a költő helyzetét. Volt egy olyan fázisa, amikor szenvedélyesen helyeselte a fasiszta eszméket. A hangszerelés összerendezése ez alkalommal sokkal hosszabb ideig tartott, mint hinnék, mivel mégiscsak bizonyos harmóniát kellett kelteni a versek között, nem pedig minden egyes rész sajátosságát kihangsúlyozni.

Kérlek, mesélj valamit legutóbbi albumotok, az „Egodram” turnéjáról! Milyen tapasztalataitok voltak?

Egyszer ilyen, máskor olyan… Jópárszor defektet kaptunk – köszönet Bill Gates-nek – amit senkinek sem kívánok. A reakciók általában jók voltak. Egy nagyon hűséges és jó publikumunk van, ami számunkra olyan, mint egy nagy köszönet. Természetesen a turné sem volt stressz-mentes – és még nincs vége; novemberben Franciaországba megyünk. A legszebb élményt mindenesetre Mexikóban kaptuk. A publikum egyszerűen hihetetlen volt. A színpadról ugráló indiánok és latinok; és olyan szívélyes fogadtatás, ami valószínűleg a mi rideg országunkban erőszakos tolakodásnak tűnne. Ez nagyon jól esett nekünk.

A „Morgue” nem az Edel-nél, hanem saját kiadótoknál, a Danse Macabre-nál jelent meg. Miért?

Ahogyan ezt már a legutóbbi interjúnkban kifejtettük, a Danse M.-nek nem kell meghalnia, vagy egyszerűen csomagküldő-szolgálatként működnie. Ahogy már a „Das innere Ich” filmzenénk, a „Morgue” sem üzleti album, és valószínűleg nem fog sok hallgatót meghódítani széles körben. Egy olyan cégnek, mint az Edel, sok problémája lenne egy ilyen lemezzel, ebből az okból kifolyólag az egyedüli út a Danse M. volt.

Az albumon sok ambient és klasszikus hangzású szám mellett van egy-két táncolható darab. A stílus megválasztásának köze volt a versek témáihoz, vagy egyszerűen csak változatos albumot szerettetek volna?

A stílusválasztás elsősorban a mindenkori versek tartalmát szolgálja. A „Saal der kreisenden Frauen” c. szám például táncolható darab, az egyetlen vers, ami igen ritmikus és egyébként nagyon frázisos. A „Mutter”-nél meleg hangokkal és az ambient széles választékával dolgoztunk, míg a „Mann und Frau gehen durch die Krebsbarracke” mindenekelőtt fájdalmasan erős hangokat és dramatikus eszközöket igényelt. A „Kleine Aster” megkövetelte az ő sima és sötéten izzó költészetével a nyugodt, szinte népzenei hangszerelést az előadásban – ezért az a sok lírai fogás –, és egy nagyon drámai feloldást a megismerés aktusának fináléjában, a Nagy Fináléban. Ezért alkalmaztuk formaként Stravinsky „Tavaszi áldozat” c. művét.

Terveztek további projekteket is ebben az irányban, vagy végre várható egy új Das Ich album? Milyen költőktől fogtok most szavalni?

Senkitől sem, mivel 1999 a 10 éves jubileumunk. Már készítettünk egy különleges Das Ich kiadást és ezen kívül már dolgozunk az új számokon is. Valamint lesz egy olyan projekt, amiben igen híres vendégzenészek fognak szerepelni. Következő évben pedig 2 lemezünk is meg fog jelenni. Hiszen megmondtuk, hogy újra aktívak leszünk.

Manapság egy igen csinos kis kastélyban laktok, melynek egy hatalmas sírboltszerű pincéje van. Kész van már a kínvallató pince, ahol a kritikusokat és a hitetlenkedőket fogjátok eltüntetni?

Jól figyelj! A pincében kéthetente abszolút kultikus partikat rendezünk. Akinek kedve van, nyugodtan eljöhet.