„A zene, mint művészi önkifejezés, számomra az a terület, mely nem csak szimbólumrendszerével, eszmeiségével hat, hanem mind fizikálisan, mind szellemileg érezhető – szétömlik a testben a vérrel, szívdobbanássá válik. Az a Forma, melybe „zenei-magamat” öntöttem, az Ember és a Gép kapcsolatán alapszik.
Miért ez?
Természeti ember vagyok. Azt az Örökérvényű Egységet figyelem, melyet a Természet Ereje működtet, ez pedig itt van mindenütt, itt lüktet körülöttünk. Ennek a környezetnek meghatározó része lett a Gép. Hiszem, hogy a hangok hangzások, melyekkel az emberek zenét hoznak létre, természet-indíttatásúak, a környezet hangjain alapulnak, tehát ugyanúgy nem zavarja meg az indián énekét a távoli bölénycsorda dübörgése, ahogy a hegyi pásztor dalához hozzátartozik a szél süvöltése. A Kor domináns hangjai önkéntelenül beépülnek a művekbe, és bár csodálattal tölt el egy rét, vagy erdő „Csendje” – mely tele van apró zajokkal –, az ahogy a modern élet „hangzik”, jobban felcsigáz. Ezért alkotásaimba – melyekben a nagyvárosi lét kattog, zörög és szuszog –, ugyanúgy beleolvad egy kívülről jövő telefoncsörgés, mint pásztor énekébe a szél…”
/Kormos Ferenc: A zenéről – részlet/
Tajtékos Lapok: – Inkább képzőművészként ismert a neved, jelenleg is tárlatod látható a Café Miró-ban. Milyen elhatározás fordított a zenei önkifejezés irányába?
Kormos Ferenc: – Egy kicsit messziről kezdeném a válaszadást. Én egy nagyon kreatív család ifjú sarja volnék, szüleim még most is lent élnek egy tanyán a Zalában – meglehetősen társadalmon kívüli életformát választottak. Rengeteget csavarogtam egyedül, nagyon hamar kapcsolatba kerültem a természettel, úgy érzem, hogy akkor valamit a Földanyától kaptam, ami belém költözött. Egy olyan Egység alakult akkor ki, hogy úgy érzem azóta is harmóniában vagyok a világgal – ez egy természeti indíttatású dolog. Volt egy orosz film régen – azt hiszem Agónia címmel – aminek két menekülő szereplője beásta magát a földbe. Gyermekkoromban nekem is volt számtalanszor olyan érzésem, hogy egy tavaszi vagy őszi szántásba beássam magam, és ez nem is biztos, hogy hideg és távoli… Tehát eléggé természeti lény vagyok. Aztán ez szépen kanyarodott abba az irányba, hogy amilyen világban élünk, nekem az is természeti. Ami a grafikáimba és a zenémben is megjelenik, az tulajdonképpen egy organikus lét. Nekem egy mai ipari tárgy vagy komplexum – vagy bármi, ami körülvesz minket - ugyanolyan természeti dolog. Így öltöttek a grafikáim majd a zeném is ipari jelleget.
Tudom, hogy nagyon fontos egy művésznek, a közönség visszajelzése. Te sem vagy könnyű helyzetben. Az önkifejezés csak az első stádium, az alkotásokat el is kell valahogyan juttatni az emberekhez…
Grafikusi pályám igazán komolyan 1987-ben indult el. Ezzel nem akartam „befutni”, de mindenképpen azt akartam elérni, hogy eljusson. Nekem az a művészeti felfogásom, hogy a mű akkor van befejezve, ha befogadásra találtatott. Úgy érzem, olyan szimbólumok alapján dolgozom, ami mindenkinek kikereshető a szívének és a lelkének a mélyéről – amit hurcolunk magunkkal már talán az ősemberkor óta. A zenei dolog is úgy kezdődött, hogy a grafikák kiállításait először összevágott zenei anyaggal „illusztráltam”, aztán úgy éreztem megérett a dolog arra, hogy ezt megfogalmazzam egy saját zenében. Ez egy globális egységet alkot, tulajdonképpen egy grafikám ugyanazt fogalmazza meg, mint amit a szövegek és a zeném. Tehát minden egy úton van, bár minden megállja önállóan is a helyét. Talán a zene egy tágabb fórum, így több emberhez juttathatom el a dolgaimat.
Nem hétköznapiak a performance-id. Ezek az ötletek honnan jönnek? Gondolok itt például a testfestésre vagy a kötelekre…
Az előadásokon ugyanazok a szimbólumok jelennek meg, mint a grafikáknál. Az a kötél, ami nálam nagyon fontos, az egy olyan talált kötél, amit egy lengyárból hoztunk el, miután az tönkrement. Ez egy furcsa anyag, ebből készül az igazi kötél, de még abban a stádiumban van feldolgozatlanul, hogy a „még nem ember, már nem állat” című dolognak a szimbóluma. Nagyjából a saját természetemet is egy ilyen kettős dolognak tartom, ami elég ősi is, de tud valahová tartani – olyan kettős állapot ez. Ezt a kötelet mindenkinek ajánlom – aki eljön koncertekre – nézze meg jó alaposan, mert ez össze-vissza tekeredik, elég kezelhetetlen – mégis van neki egy olyan bája és ereje, ami teljesen organikus. Ez egy növény is egyben, mégis valahova megy…
Lemezetek Demo 99 címen készült el. Mennyire vagy elégedett az eredménnyel? Technikai és emberi vonatkozásaiban megvalósultak az eredeti elképzelések?
Bizony-bizony ez egyik oldaláról nézve pénzkérdés. A CD azért szól úgy, mert az anyagi lehetőségek megszabták. Egyébként semmi szégyellnivalóm sincsen rajta, annyi az értéke, ami reális is. Viszont úgy érzem, hogy ez a kreativitásomnak még csak nagyon kicsi százaléka. A másik probléma, a zenészeket megtalálni. A zenészség még mindig sajnos sok esetben mintha nem annyira művészeti tevékenység volna. Itt lehetne beszélni mindenféle árny és egyéb oldalakról, de ebbe fölösleges belemerülni, hogy ez miért alakulhatott ki. Nem tervem a Dyas-t egyszemélyes produkcióvá tenni – jelenleg sem az – de több dolog is nehezíti azonban a helyzetemet.
A Drum ‘n bass alapoktól kezdve a klasszikus hangszeres kíséretig a zenei műfajok különböző formáiban próbáltad már ki magadat. Mi ennek az oka?
Ez egyfajta útkeresősdi. Olyat szeretnék végül csinálni, amiben minden benne van. Ezt úgy gondolom, hogy a gép és az élő emberek teljesen egyensúlyban mozognak. Ez innentől lenne modern; úgy modern, hogy a múltból táplálékozik, és a jövőbe mutat. Mindenképpen szeretnék nagyon furcsa, akár tradicionális, akár más rézfánfütyülő rézangyallal játszani – aztán ezt is meg lehet ám bolondítani géppel. Minden hangszerre rá lehet úgy tenni effekteket, hogy az alapvető jellege – vonós, fúvós – megmaradjon, mégis különlegesebben szóljon. Az, hogy jelenleg két-három emberrel játszom, nem azt jelenti, hogy nem szeretnék egyszer egy nagyszínpadon 15 emberrel játszani, akik húzzák, tekerik, vonják.
Már korábban rá kellett volna kérdeznem; mit takar a „Dyas” elnevezés?
Ez egy latin szó, ami annyit tesz: a Lét összes síkján a kettősség. Ez nekem azért fontos, mert én úgy vizsgálom a dolgokat a világban, hogy nagyon megnézem mind a két oldalát – így szégyentelenül. Ez akkor jó, ha az ember magából indul ki; a dolgait tisztába teszi, még ha néha ez kellemetlen is lehet. Előttem ezt már jó nagy emberek leírták, hogy ez az eldugdosásdi – melybe a XXI. század légköre jócskán belesegít – a lélekből kiinduló fizikális betegségeket eredményezi. Anélkül is lehet rendezni az ember lelkiségét és gondolatatit, hogy egy őrjöngő akárkivé váljon – sőt, igazán úgy nem válik azzá! A Dyas-sal és a szövegeimmel egy ébresztő mondanivalót szeretnék közölni; kicsit figyeljünk oda arra, hogy mi történik belül, mert az történik kívül is. Egy ember a maga és a környezete sorsának is a kovácsa. Ha volt egy rossz álmom, azt nem rakhatom be egy ládába jó mélyen elzárva, mert egy idő elteltével az elő fog jönni. Ami viszont akkor előbukkanhat, az irtózatosan kellemetlen lehet… Mindenkiben megvan egy ún. kettősség, ezen két oldal – fekete és fehér – között rengeteg színárnyalat létezik. A fekete dolgokat általában nem úgy használjuk, ahogy kell. Nem vagyunk egy csomó dologgal tisztában, mert a társadalmi létünk meg a kultúránk, amit magunkkal hoztunk – ez mind rányomja a bélyegét.
Amit mondasz az egyénről, az a társadalmakban is működik; az is tud a szőnyeg alá söpörni dolgokat. Elvonatkoztatva a saját dolgaidtól hogyan képzeled el a távolabbi jövőt?
Én bizakodó vagyok, de a nagy vizsgálódásból ki tud jönni rendesen az is, hogy az a Pont várható. Hiszek egyfajta körforgásban, nem hinném, hogy egy nagy pukkanással vége tudna lenni – akárhogy is ártunk a dolgoknak. Mindig is történnek olyan dolgok, amik tovább képesek vinni a pozitív szellemiséget. Nem hiszek a véletlenben. Erős meggyőződésem a kutatásaimból, amiket magamban végeztem, hogy én már éltem más korokban. Ez egy sima útvonal, amin az emberek rajta vannak, még ha ártunk is magunknak és csak a fejünk fog tovább gurulni valami következtében – de az is képes lesz gondolkodni…
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
