Faith & the Muse | interjú

A múltba tekintve több szerzőpárost lehetne említeni, akiknél az egymás iránti szeretet és vonzalom tartópillére volt a közös alkotásnak. Ezen kapcsolatok gyümölcse több esetben maradandó értékekként maradt meg. A női és férfi attribútum ellentéteken alapuló egységére emlékezhetünk vissza Rozz Williams és Eva O-nál vagy akár a Dead Can Dance szerzőpárosának csodálatos szerzeményeinél. Sajnos csak múlt időben hivatkozhatunk rájuk, ezek az életutak sajnos már külön ösvényeken töltik be küldetésüket. Szép példákat hoz viszont a jelen, ahol megemlíteném például az Ordo Equitum Solis-t vagy a hosszú évek óta közösen dolgozó Faith-házaspárt. A Faith & The Muse talán ezért is válhatott a goth-scene legmeggyőzőbb zenekarainak egyikévé.

Délután fél kettő és kb. 40C fok hőmérséklet lehetett a M’Era Luna fesztiválon, amikor rövid - háromnegyed órás - koncertjét adta a F.&.T.M. A körülmények tehát nem éppen a teljes befogadás lehetőségét nyújtották. A Mission, Sisters, Nephilim mellett talán eltörpülhet az ő nevük, én mégis legnagyobb várakozással ez elé a koncert elé tekintettem. A három album anyagából nehéz lehetett keresztmetszetet mutatni ennyi idő alatt. A sikerszámok java elhangzott, ami jó ismerkedési lehetőség volt a német közönségnek. Hogy miben volt különleges a koncert? Nos, a számok nagy részét akusztikus hangszerekkel, az elektromosságot mellőzve adták elő. A nagyszámú dobkíséret, és csörgők stb. ősibb erővel töltötték meg a szerzeményeket, bizonyítva a szerzők kreativitását. A F.&.T.M. élő bizonyítéka annak, hogy van még tartalék az irányzatban, nem csak a sablonok unalmas ismételgetésével találkozhatunk.

Tajtékos Lapok: A Faith & the Muse megalakulásáig több zenekarban közreműködtetek (Christian Death, Strange Boutique). Találkozásotok jelentette a kezdetet. Pár mondatban mesélnétek erről az időszakról?

Monica: Eléggé elfáradtam az együttes formájától/felállásától, nem fordítottam sok figyelmet, amikor a dalötletek jöttek. Amikor mi ketten találkoztunk, nagyon érdekelt egy új projekt kipróbálása. William és én annyira összepasszoltunk, hogy nem lehet kifejezni.
William: Ahogy Monica elmondta, az együttes felállása nagyon fárasztóvá vált; szükségem volt a kifejezés egy megfelelő útjára, ami több szabadságot enged meg, hogy az utamat járjam. Ahogy elkezdtünk együtt dolgozni Monicával azonnal tudtam, hogy ez a projekt lehet az egyetlen. Nincsenek kompromisszumok - minden az aminek lennie kell.

Az Elyria klasszikus goth hangzása után az Anwyn Beneath... walesi kelta mítoszok világába invitál. Vannak zenekarok (Ataraxia, Estampie), melyek koncepcionálisan a történelem különböző korszakainak szentelnek albumokat. Ti megmaradtok a kelta mítoszoknál? Milyen tanulságok vonhatóak le a kelta ősöktől?

Monica: Hmmm… Nem említed az új albumot az Evidence of Heaven-t, így kíváncsi vagyok, hogy hallottad-e már? Ez visszanyúlik az Elyria elképzeléseihez és messze van a koncepcionális album elképzeléstől… Sok minden levonható tanulságot említhetnék, de legfőképp a természet rendjének tiszteletét, ami körülvesz minket és a technológia lelassítását…

Hildesheim-ben a M’era Luna fesztiválon végre láttalak benneteket - a meleg és a szűkre szabott idő ellenére fantasztikus volt. Hogyan éreztétek magatokat?

Monica: Igen, rövid volt… Soha nem vihetjük el a tradicionális és klasszikus hangszereinket a fesztiválokra mert az utazás/fuvar nagyon drága és hogy mindent összehangoljunk/behangoljunk, arra nincs idő engedve. A legutóbbi Európai és Amerikai turnéinkon a teljes szettet előadtuk, de csak azokon a helyeken, ahol képesek voltunk kezelni...

Ti hagyományosabb hangszereléssel népszerűek vagytok a tengerentúlon, itt Európában viszont minden eddiginél nagyobb sikerrel hódít az elektro-vonal. Mit tapasztaltok Ti ezzel kapcsolatban?

Monica: A goth-scene-re vonatkozóan kár túlzottan optimistának vagy pesszimistának lenni. Mint minden műfaj, népszerű lesz, azután nem, aztán ismét népszerű…

Alapítótagja voltál a NAM kiadónak, most mégis máshol jelent az albumotok...

William: A NAM egy darabig a gyermekem volt, de jelenleg a partnereim kezében van akikkel megalapítottam. Szóval semmit nem csinálok a NAM-mal, és egyáltalán nem tudok a terveikről. Jelenleg a Metropolis-nál vagyunk…

Monica festményei lenyűgözőek. A The Book of Anwyn gondolom nagyon időigényes munka lehetett. Kérlek meséljetek a könyvről, annak mondanivalójáról!

Monica: Igen, 3 évig tartott megírni. Büszke vagyok rá, mind a versekre és az illusztrációkra. Már mind elfogyott, de már dolgozom a második kiadás munkálatain…

A zene több esetben vallási irányból befolyásolja a hallgatókat. Gondolok itt a norvég sátánistákra vagy a neopogány mozgalmakra az USA-ban. Mi a véleményetek erről a jelenségről, vagytok valamilyen irányban elkötelezettek?

Monica: Mi csak ahhoz vagyunk elkötelezve, ami pozitív és segít az embereknek kifejezni magukat, alkotni és megtalálni a boldogságot. A zenénk inkább arra van tervezve, hogy érzéket adjon a történelemhez és képzelethez. Nem vagyunk elkötelezve semmilyen fajta valláshoz vagy bármilyen szervezett gondolkodáshoz.

Mi a véleményetek a pornográfia megjelenéséről a goth-színpadon. Szerintem legtöbb esetben nem az individuum felszabadításáról, hanem beteges hajlamról van szó.

William: A meztelenség és fetish ábrázolás használata, e tekintetben igazából lefutott dolog. Nagyjából annyira újszerű mint látni egy együttest köpönyeget és vámpírfogakat viselni - valójában elcsépelt és klisé, és általában csak arra használják, hogy a figyelmet felkeltsék. Egy szóval: unalmas

Zárásként a közel és távoli jövő terveiről...

William: Szeretnénk folytatni írni és előadni a lehetőlegjobb zenét amire képesek vagyunk.
Monica: Dolgozunk a Vera Causa CD-n, amely egy 2 CD-s kiadvány lesz live számokkal, remixekkel, és néhány eddig kiadatlan számmal. Csak nemrég igazoltunk a Metropolis-hoz és jelenleg ez a hivatalos kiadónk, és ők fogják kiadni a Vera Causa-t (ősszel?). Az első két albumunk, az Elyria és az Anwyn, végre egész Európában kapható lesz ismét júniusban.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2012. 11. 29. - 10:29 | © szerzőség: Gelka