A német Garden Of Delight egy nagyon furcsa banda! A formáció feje, Artaud Seth megszállottan rajong az okkultizmusért, és bizony ez a tény erősen rányomja bélyegét zenekarára. Az 1991-ben életre hívott gothic banda 7 év alatt adott ki 7 nagylemezt, mely egyenként 7 dalt tartalmazott a 777-es szám miszticizmusának jegyében (a számmisztikában a 777 az elérhetetlen, az isteni tökéletesség száma).
A Garden Of Delight első korszakának utolsó albuma a zseniális „Paradise” volt, mely után a zenei agy feloszlatta zenekarát 1998-ban. A következő évben már egy másik projekttel adott ki lemezt, ez a formáció a Chaos God névre hallgatott. Ez zeneileg és hangulatilag hasonló volt az előd (és utód) bandához, de sok elektro ütemet és hangszínt tartalmazott, az okkult témák itt is erősen domináltak a szövegek tekintetében. A „3001” címmel kiadott lemezt nem nagy siker övezte, de talán ez kellet ahhoz, hogy Artaud az új millennium évében újra életre hívja a Gyönyörök Kertjét. És bizony, a Radiant Sons talán az eddigi legsikeresebb lemeznek bizonyult, maradtak az erős Fields Of The Nephilim hatások, és a gyönyörű kompozíciókkal ellátott remekművet az underground média az egekig magasztalta. A lemezen a következő felállás működött közre: Artaud Seth, Th. O’Conell, Mike York. Új kiadójuk, a Németországban székelő Trisol–nak hála a terjesztéssel sem voltak gondok: az egész világ megismerhette a G.O.D. okkultizmusba hajló gothic rock muzsikáját. A menetrendszerűen egy évvel később megjelenő „Dawn” is jelentős sikereket ért el, megjelenésekor a hónap lemeze lett a német Orkus magazinban (akár csak elődje, a Radiant Sons). Bár, ebben az időben, az elektronikus zenék térhódítása folyt a stíluson belül, mégis sokan figyeltek fel a Garden Of Delight magasan tündöklő panteonjára.
A következő évben a zenekar nem adott ki újabb nagylemezt, viszont, megjelent egy dupla válogatásuk, „Psychonomicon 1991-2001” címmel. A 10 éves jubileumi kiadvány első lemeze korai kislemezeket, míg a második egy audio koncertet tartalmazott. A 2003-as évben pótolták a lemaradást, és két album is megjelent „Apocryphal I.: The Fallen”, és „Apocryphal II.: The Faithful” néven. Artaud szerint a két kiadvány egy nagylemezt alkot, mégis külön kerültek a rajongók elé. Személyi változás is történt, Th.O’Conell helyére Jawa érkezett basszusgitárosnak - a hölgy és a banda feje közt azóta is dúl a románc! -, illetve, az „Apocryphal II” munkálataitól Thym York dobos is tagja a formációnak. Mindkét album egy jól sikerült, modern elemekkel rendelkező gothic lemez volt, mely a régi él megtartása mellett elektronikus ritmusokat, és hangszíneket is felhasznált. Szövegek tekintetében Artaud egyre mélyebbre ás az okkult meredek lejtőin, a már megszokott ősi istenek mítoszai mellett az ősi héber rituális mágiára is alapoz. 2004-ben újra szünetelteti a zenekar a nagylemez kiadását, de „Apocryphal Moments” néven egy élő koncertet tartalmazó dvd került kiadásra, bónuszként egy válogatás cd-vel, melyen videoklipp, koncertfelvételek, remixek foglalnak helyet.
2005-öt írunk, mikor is újabb meredek lépésre szánja el magát a banda géniusza: új lemezét Garden Of Delight feat Lutherion néven jelenteti meg. Ez még nem is lenne gond, de nem csak a név bővült ki, hanem stílusváltás is történt: a Gyönyörök Kertje a csodálatos gothic rock évek után electro/gothic/metal bandává vedlett át. Ez természetesen újabb tagcserékkel járt, Artaud, és Jawa Seth mellett Niels Herbig található. Bár a stílus változott, az agresszív döngölős gitárok árnyékában azért érezhető a banda régi mivolta. A következő évben a „Lutherion II.” került kiadásra, mely maradt az elődje által kitaposott ösvényen, de véleményem szerint sokkalta egységesebb és jobb dalok születtek. A zenekar tábora erre az időre már két részre szakadt; voltak, akiknek ez már túl súlyos volt, és voltak akik töretlenül kitartottak a Garden Of Delight által tolmácsolt okkult művészet mellett. A 2007. év elején jelent meg a „Lutherion III.”, a trilógia befejező részeként. Nagyon sötét dalok születtek ezen a lemezen, és bár sokan tisztában voltak azzal, hogy nem ez lesz a korszak utolsó lemeze, sokakat mégis váratlanul ért a Garden Of Delight második eonjának utolsó nagylemeze, a „Darkest Hour”. A kiadvány megjelenésének hírére sokan reménykedtek abban, hogy talán a banda visszatér régi hangzásához, nekik azonban csalódniuk kellett. Bár a „Darkest Hour” egyes dalai tartalmaznak megoldásokat a korábbi időkből, zeneileg mégis a „Lutherion”-os kiadványokhoz áll közelebb, annyi különbséggel, hogy elektronikus hangszínt sokkalta kevesebbet hallunk. A lemezen újra feltűnik Mike York, aki a „Radiant Sons”, és a „Dawn” lemezeken is közreműködött.
Az album belső borítója szerint, a Garden Of Delight 2008. november 1-én a végső mélységbe zuhan - vagy akkor éled újjá hamvaiból, egy új korszakra – de ezt csak Artaud tudhatja).
„Mi vagyunk az elveszettek közt a legutolsók”
Garden Of Delight diszkográfia:
REIGN (single/2007)
DARKEST HOUR (2007)
VENUS RISING (single/2007)
LUTHERION III (2007)
ILLUMINATE (2006)
LUTHERION II (2006)
PLAY DEAD (single/2006)
LUTHERION I (2005)
BLEAK HORIZON (promo single/2005)
APOCRYPHAL MOMENTS (dvd 2004)
APOCRYPHAL II: THE FAITHFUL (2003)
LEVITATION (single/2003)
APOCRYPHAL I: THE FALLEN (2003)
NORTHERN SKIES (single/2003)
PSYCHONOMICON (singles&live/2002)
HIGH EMPRESS (single/2001)
DAWN (2001)
CEREMONY (single/2001)
RADIANT SONS (2000)
AGONY (single/2000)
PARADISE (1997)
SCHEOUL (1996)
EXODUS (single/1996)
HEAVEN AND HELL EP (1996)
SYMBOL AND VISION (1995)
SPIRIT INVOCATION (uk single/1995)
NECROMANTEION IV (1994)
THE SEAL (single/1994)
SARGONID SEAL (1993)
SHARED CREATION (single/1993)
EPITAPH (1992)
ENKI´S TEMPLE (1991)
ANCIENT GOD (single/1991)
NECROMANTEA (single/1991)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
