Írország egyik legnagyobb hatású kolostorát a leinsteri királyi családból Szent Kevin alapította a 6. században a Felső-tónál. Az alapítást követően tanítványainak száma annyira megnövekedett, hogy a Felső-tó körüli kezdetleges településről le kellett költözniük az Alsó-tó alatti sziklás mezőre, ahol nagyobb terület állt rendelkezésükre. A kolostor a 10. századig a kontinens fontos oktatóközpontja volt. Virágzásának a vikingtámadások, a helyi ír kiskirályok fosztogatásai, majd az angolok rombolásai vetettek véget. Utolsó nagyhatású apátja Szent Lőrinc volt, a 12. századi dublini püspök. A 16. századra a kolostor teljesen elnéptelenedett. A 18. századtól a kolostor festői romjai már sokakat ide vonzottak, látogatásuk igen kártékony volt, mivel elhordták a faragott keresztek darabkáit és a templomok középkori kődíszeit.
A 13. századi kettős kapun belépve a régi emberek hitük szerint a külső világból előbb a vezeklők, majd a megtisztultak világába jutottak. A 33 méter magas kerektorony a 10. század környékén épült. A torony tetején lévő szerzetes jelezte az imaórák kezdetét és végét, illetve figyelmeztetett a közelgő ellenségre. A torony közelében álló katedrális a 12. században nyerte el végső formáját, egy-egy románkori faragott dísze még ma is látható. Bejáratától délre áll egy gránitkereszt, melynek pontos kora dísztelensége miatt meghatározhatatlan, de legalább ezer éves. A kis templomrom, a St Mary Curch a 10. század előtt épült. A kolostor legkülönösebb építménye a Kevin konyhájaként is emlegetett 11. századi templom, mely a sátortető és a kerektorony keresztezésével született.
11-13. és 21. kép: a katedrális, 6 és 9. kép: St. Mary 15. kép: Kevin konyhája
A szöveg forrása: Kovács Gáborján: Ír-sziget Cartographia/2006. antha fotói
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
