Kevés alternatív réteg létezik, amelynek olyan gazdag lenne a kulturális termése, mint a dark-gótok. Az első fejezetben rávilágítottunk már, hogy igen sok irodalmi hatás érte a formálódó közösséget, mind a nemzetközi, mind a magyar viszonylatban. Az egyetemes kultúra iránti igény logikusan feltételezi, hogy aki befogadja az alkotó művészetet, az előbb utóbb önkifejezésében is érvényre juttatja a művészi vénát.
Utaltam arra is, hogy a spleen, mint univerzális életérzés, valamilyen formában minden szerzőn végigvonul, legyen az akár példakép, akár önmagát kifejezni óhajtó amatőr. A borongós világnézet, illetve a komoly, adott esetben tabunak számító témák megjelenése minden alkotáson érezhető, és az esztéták számára talán nyomasztónak is tűnhet. Ha azonban jobban megvizsgálnánk, kiderülhet, hogy nagyon is mély mondanivalók játszottak közre egy-egy ilyen mű létrejöttében, amin érdemes elgondolkozni. Kiemelve néhány tipikus művészeti ágat, megkísérlek egy egyszerű metszetet adni a kultúra kifejeződéséről.
Irodalom
Említettem, hogy a darkok között igen gyakori az önkifejezés irodalmi szinten való megnyilvánulása. Sok novella, írás születik, melyeknek fő témái az elidegenedés, a magány, az embertelenség, fájdalom és a már sokszor citált elmúlás, halál. Művészi megnyilvánulásokról van szó, amelyek nyelvezete igényes, választékos, és odafigyel a nyelvi jellegzetességekre is. Igen élvezetes olvasni, talán mert olyan problémákra hívja fel a figyelmet, amik felett a rohanó világ tempója miatt sokszor elsiklunk, de az arra érzékeny ifjúság nagyon is világosan felismeri, és szót emel ellene. Általában szimbólumokat használnak a mondanivaló kifejezésére, ami miatt az elvontság vádja érheti az alkotókat.
Költészet
A gótok legtesthezállóbb műneme a líra, ezért olvasmányaikban és önkifejezésükben is legsikerültebb alkotásaik a versek. Jellemzői nagyjából megegyeznek az irodalomnál már tárgyalt aspektusokkal, érdemes rájuk több figyelmet fordítani. Továbbá a dalszövegek is egyfajta költészetnek tekinthetők, de erről már ejtettem néhány szót korábban.
Képzőművészet
A képzőművészeti megjelenítések egy sor festményt, grafikát, rajzot foglalnak magukba, ami nemcsak a különböző kiadványok illusztrációiként ismerhető meg, hanem a puszta gyönyörködtetés céljából hozzáférhető az Interneten is, akár a különböző nyilvános portálokon, akár egyéni honlapokon.
Néhány általános gondolatot azonban mindenképp érdemel a téma. A sötét színvilág említésével valószínűleg nem okozom túl nagy meglepetést. Igen kedvelt szín a fekete, a szürke, barna, a sötétkék, a mélybordó vagy az okker. Nem ritka a vörös, mint a vér színe. Ha stílusirányzatot kellene említeni, talán az expresszionizmushoz áll a legközelebb.
Az alkotások motívumai jobbára álmok, érzések, a téma pedig leginkább az elidegenedés, a magány, tudatos vagy tudattalan elszigetelődés, és mint oly gyakran, az elmúlás gondolata. A külső stílusjegyeknél tettem már említést azokról a jelképekről, amelyek a leginkább kedveltek a gótok körében, ilyenek a különböző rúnák, kelta és gót szimbólumok, keresztek. Ezeket nem csak szívesen viselik, de ábrázolásaikban is gyakorta megjelenik.
Kedveltek még a különböző emberi és állati formák. Előbbieknél az egyén saját megjelenítése, illetve elvont értelemben angyalok és ördögök megformálása a fő koncepció. Utóbbiak közül leggyakrabban madarakat, denevéreket, pókot, sárkányt vagy skorpiót örökítenek meg a legkülönfélébb eszközökkel. A jelenségek közül talán a vihar, a felhők, az óceán és magának az éjszakának az ábrázolása bír szimbolikus jelentőséggel. De éppúgy megjelenhet a képeken egy szoba, a bútorok, vagy bármi más, amivel állapotokat, elsősorban lelki helyzeteket lehet bemutatni.
A felsorolás valószínűleg nem teljes, hiszen az alkotói fantázia végtelen. Mégis talán némi vezérfonalat nyújt annak megértéséhet, hogy mi mentén szerveződnek a gondolatok, mi az, ami a gót lelki világban jelentőséggel bír, és érdemesnek ítéli azt a töprengésre.
Fotók
Érdemes megvizsgálni a fotóművészetet, hiszen ezen a téren is sikerült maradandót alkotni. Igen sajátos látásmódot képvisel az ebben a műfajban alkotók művészete, különös tekintettel a témaválasztásra. Kapcsolódnék itt a Temető-kultusz című fejezethez, hiszen a fényképek tárgya igen gyakran a sírkertek világa. Nem győzöm elégszer leszögezni, hogy nem valamiféle beteges vonzódásról van szó a halál iránt. A fotóst sokkal inkább a hagyományőrzés, illetve a folklorisztikus esztétikum megragadása motiválja. Gondoljunk csak arra, hogy például a Kerepesi úti temetőben mennyi neves szobrászati érték található. Sok közülük áldozatául esett a háború rombolásának. A megmaradt szépséget szeretnék átörökíteni az utókor számára, hiszen ezzel a területtel szinte senki nem foglalkozik a dark-gótokon kívül (ezeréves katolikus hagyományokban gyökerező krónikus irtózás a halált övező megannyi fizikai manifesztációtól – lásd sírkövek, sírszobrok, kripták). Ugyanakkor az is botorság lenne, ha azt állítanánk, hogy ez a kizárólagos szempont a témaválasztásban. A szépség bármiben fellelhető, legyen az egy szobor, egy sétány vagy egy hattyú. Éppen csak a megfelelő szem szükséges a felfedezéséhez.
Képregények
Sajátos kulturális megnyilvánulási forma a képregények világa. Nem vizsgálhatjuk a hagyományos értelemben vett képregények mércéjével, hiszen itt nem csupán színes képkockákról van szó, hanem művészien megmunkált rajzok egymás mellé helyezéséről. A képek hangulata ugyanúgy sötét, (lehet akár nyomasztó is) mint amit a gótoktól megszokhattunk. A téma igen változatos, a szexualitástól a mitológiáig bármit felölelhet. Az interneten olvastam már nyilvános felhívást képregényrajzoló pályázatra, tehát igen erős gyökerei vannak a kultúrában való megjelenés területén, és igény is mutatkozik a készítésükre. A hozzáférhető kiadványok között helyet kapott néhány képregényeket bemutató füzetecske is, a Tajtékos Lapokhoz hasonlóan fekete-fehér kivitelben.
A dark-gót mozgalom / Egy dark újság elemzése - médiatükör. Szakdolgozat; részlet.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
