Összegzés

Lényeg a lényeg: Szapu Magda 2002-ben megjelent a Zűrkorszak gyermekei című könyvében az „ifjúsági csoportkultúra” fogalmat használja, mintegy kiterjesztve a korábbi fogalmat, amelyben a zene vezető tényező volt. A korábbi elméletekkel ellentétben arról ír, hogy „ezen csoportosulások tagjai más csoportokban is ugyanolyan teljes jogú tagok, vagyis hogy ezek a kultúrák kiegészítik egymást és a tömegkultúrát, nem pedig kizáró jellegűek.”(1.) Egybevág ezzel Koković elmélete: „Egyetlen szubkultúra sem képes arra, hogy az emberi szükségletek teljes körét kielégítse, tehát nem létezhet a többi szub- vagy részkultúra, netán a tömeg- vagy átfogó kultúra nélkül.”(1.)
A korábbi szubkultúra-kutatások kritikái egyre gyakrabban jelennek meg a 2000-es évek elején, bevezetik a neo-törzs (a csoporthoz való tartozás ideiglenes és időbeli) és a scene/színtér (főleg helyi csoportok tevékenységeit írja körül) fogalmakat, továbbá górcső alá veszik a zene és a társadalom viszonyát. Georgina Born egészen addig jut, hogy megfogalmazza: „A zene nem „tükröz” semmit, ehelyett formatív szerepe van a szociokulturális identitások megalkotásában és (át)alakításában”. (5.)
E helyen szeretném megkövetni a dark-goth szubkultúrát, melyet 2004-es szakdolgozatomban több ízben az „ifjúsági szubkultúra” címkével láttam el, mivel idei kutatásomból világosan látszik (még akkor is, ha lemorzsolódással, elhagyással számolni kell), hogy fent nevezett szubkultúra nem csak az ifjúságé.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2013. 09. 03. - 11:27 | © szerzőség: Kelemen Anett