Kultúra - szubkultúra

Absztrakt

Műhelymunkám témája a dark-goth szubkultúra bemutatása. A szakirodalom, az elméleti háttér segítségével megpróbálom megfelelően elhelyezni kultúránkban, majd a strukturált interjúk alapján rendelkezésemre álló információk segítségével igyekszem közelebb hozni, megfoghatóbbá tenni ezt a szubkultúrát. A hangsúlyt az érintettek szubjektív megélésére helyeztem, elsősorban az érdekelt, hogy számukra mit jelent ez a világ, hogyan hat az életükre. A dolgozat ebből adódóan elsősorban leíró jellegű.

Kultúra

A kultúra definíciója az idők során sokat változott. A szó maga a latin colore-ből származik, jelentése: lakik, művel, védelmez, vallásos tiszteletben részesít. Fő jelentése valaminek a művelése, gondozása lett, sokáig főleg a földművelést, állatgondozást értették alatta. Cicero használta elsőként metaforikus értelemben a filozófia definiálására: cultura animi (a lélek művelése).
Williams a kultúra modern jelentésének három kategóriáját különböztette meg:
- szellemi, lelki, esztétikai fejlődés folyamata
- egy nép, korszak, csoport vagy általában az emberiség sajátos életmódja
- szellemi, művészeti tevékenységek és alkotások (Nguyen Luu Lan Anh-Fülöp, 2003)
"A kultúra az a komplex egész, mely magában foglalja mindazt a tudást, hiedelmet, művészetet, erkölcsöt, törvényt, hagyományt és minden egyéb képességet és szokást, amit az egyén a társadalom tagjaként sajátított el." (Tylore, 1871, idézi Jahoda, 1992. , Nguyen Luu Lan Anh-Fülöp, 2003) A kultúra általános definíciója: "A kultúra az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége. A művelődésnek valamely területe, illetve valamely korszakban, valamely népnél való megnyilvánulása." (Magyar Értelmező Kéziszótár, 1987)

Szubkultúra

A kultúra univerzumán belül sokféle szubkultúra megtalálható, amelyek sem egymástól, sem a domináns kultúrától nincsenek elszigetelve. Sajátos életvitel, értékrendszer, idea, viselkedési szabály- és normarendszer képezi az alapjukat és ezek által térnek el egymástól. (Kokovic, 2000) A szubkultúrák a valahová tartozás igényét szolgálják, az önazonosság, a mi-tudat megélésére adnak lehetőséget. (Rácz, 1989) Másságról is szó van, a valahová tartozás és a valahová nem tartozás határainak kijelöléséről. A csoportmásságban lehetőség van a szubkulturális válaszok kidolgozására a domináns kultúra válaszainak alternatívájaként. (Rácz, 1998.) A szubkultúra tagjai mintegy vonatkoztatási csoportként jelennek meg. A csoport egy jól strukturált, előhívható válaszrendszerrel rendelkezik, amely értékekből, érdekekből, előítéletekből és hagyományokból épül fel. (Hoppál, 1998. idézi Nagy 2003)
A szubkulturális modellek úgy jönnek létre, hogy a hasonló problémával rendelkező, egymással interakcióban álló egyének belső normát alakítanak ki. Tagjaik között csoportszolidaritás van, a csoporton belül olyan belső klíma alakul ki, amely a csoporton belül az együttműködést segíti, kifelé viszont ellenséges vagy zárt. (Brewer, 1998 idézi Nagy, 2003) A szubkultúrák sajátos szimbólumrendszerrel rendelkeznek, ezek megfejtése a szubkultúrán belüli kódokkal lehetséges. Ilyen szimbólumrendszer az identitásjegyek viselése, a gesztusok és maga a nyelv is. (Nagy, 2003.)
A szubkultúrák azért keletkeznek, mert lehetetlen megteremteni ugyanazokat az életkörülményeket egy társadalom minden tagja számára. "A szubkultúra - Matza szerint - bizonyos "élvezeti" értékeket testesít meg." Ezek az ún. domináns kultúrából sem hiányoznak, csak ott rejtettek, háttérben maradnak. A szubkultúra ezeknek az értékeknek a karikatúraszerű megjelenítését szolgálja." (Rácz, 1998)

Rácz József egyik cikkének bevezetőjében (1998b) azt írja, hogy "az ifjúsági szubkultúrák több évtizedes tanulmányozása során kiderült, hogy nem az az érdekes, amit egy-egy szubkulturális csoport tesz, hanem ahogyan teszi és amilyen szimbolikus jelentést tulajdonít neki". Azt is említi, hogy az ilyen szubkultúra-értelmezések két utat követnek. Az egyik a szembehelyezkedést, a valami elleni lázadást emeli ki. A másik irányzat a szimbólumrendszer és a jelentéskészlet kialakulására helyezi a hangsúlyt, amelyek a fiatalok másságának a hordozói. Ezen irányzat szerint a szubkultúra nem lázad valami ellen, hanem csak az eleve adott másságát fejezi ki. Az anómia és elidegenedés következménye a társadalomból való tényleges vagy szimbolikus kivonulás, hogy "a hasonló problémákkal találkozó, hasonlóképpen ezektől szabadulni igyekvő és egymással kölcsönös interakcióban álló fiatalok közös megoldást dolgoznak ki, mely szándékaiktól, motivációiktól és törekvéseiktől elválik."(Rácz, 1989).
Az ellenkultúrák a szubkultúrák szintjén jelennek meg, de olyan értékeket képviselnek, amelyekkel szembefordulnak a domináns társadaloméval. (Nagy, 2003.) "A szubkultúra fogalma azokra a csoportokra használható, melyek nem állnak harcban a globális rendszer értékeivel, míg az ellenkultúra fogalma azon csoportok megnevezésére szolgál, melyek nyílt összetűzésben állnak a társadalom értékrendjével. A szubkultúrák megelégszenek az ellenállás szimbolikus formáival, stílus meghatározó tevékenységekkel (öltözködés, beszéd, nyelv, kitűzők, jelképek)."
Az ifjúsági szubkultúrákkal foglalkozó irodalmat három nagy csoportra oszthatjuk. A klasszikus megközelítés az 1950-es években érte el csúcspontját. Az ifjúsági szubkultúra szerintük a társadalom alsó osztályaiból kikerülő fiatalok csoportja, akik a középosztály értékeit és normáit elutasítják, lázadnak ellene, és problémáikra csoportszintű választ próbálnak adni. A fiatalok társadalmi státuszuk alapján mások, szubkultúrába kerülésük eleve elrendeltetett, ők pedig csak passzív résztvevői a folyamatnak. A második csoport, az "új hullám", tagjai azt vizsgálták, hogy hogyan alakul a szubkulturális viselkedések jelentése, és hogyan különülnek el a szubkultúrák a társadalomtól. A tagok kirekesztettek vagy kivonultak a domináns társadalomból, azonban ők már nem lázadóként tekintenek rájuk, hanem másokként, akik a szubkultúrán keresztül fejezik ki és jelenítik meg másságukat. Ezek a fiatalok folyamatos harcban állnak a többségi társadalommal, ám ez a harc szimbolikus. Az utolsó, a posztmodern irányzat. A szubkultúra, náluk, a posztmodern világ sivárságával szemben képviselt "jó", az értelmetlenséggel szemben az értelem megtestesítője. A domináns és szubkultúra éles elkülönítését elvetik; csak laza társas hálók vannak, és ezek szövevénye alkotja a társadalmat.(Rácz, 1998)

A dark goth szubkultúra - Szociálpszichológiai műhelymunka; részlet.