Egyediség, másság, deviancia

Egyediség, másság, deviancia

llyés Sándor hangsúlyozza, hogy különbséget kell tennünk a szociális eltérések két formája , az egyediség és a másság között. Az egyediség észrevételéhez nem szükséges azt egy másik egyediséggel összehasonlítani. A mássághoz viszont csak összehasonlítás útján juthatunk el. Az egyediségészlelés a minőség önmagában való megragadása, a másság a "más mint én" felismerése. Nem azt tudom róla, hogy mi, hanem hogy mi nem. Az egyediség csökkenti a szociális távolságot, minél egyénibb valaki, annál vonzóbb, érdekesebb. A másságként észlelt tulajdonság viszont negatív töltést kap, zavaró tényezővé válik és a szociális távolság növelésére késztet. (Illyés, 1994)

Deviancia

A deviancia jelentése tágabb, mint a másságé, minősítést is kifejez. Többletjelentése a nemkívánatosság. Az emberi társadalom természetéhez tarozik, hogy benne a konform viselkedés mellett normaszegő, deviáns viselkedés is előfordul. Ennek okai a következők lehetnek:
- az ember természetéből adódóan nem tökéletesen közösségi lény, lázad a közösség ellen, amelyben élni kényszerül
- a társadalomnak szüksége van devianciára, hogy ezen keresztül definiálja a közösséget összetartó normákat, erősítse a közösség integrációját
- a tökéletes konformitást kikényszerítő társadalom fejlődésképtelen lenne, ezért a fejlődés érdekében el kell tűrni a társadalom számára látszólag káros devianciát is (Andorka, 1994)

A deviáns viselkedések előfordulását mikro- és makroszintű elméletekkel magyarázzák. A mikroszintű elméletek arra a kérdésre keresnek választ, hogy az egyén miért viselkedik deviánsan, a makroszintűek pedig azt kutatják, hogy egy társadalomban vagy korszakban miért gyakori a deviáns viselkedés.
Mikroszintű elméletek:
- A szocializációs zavarok elmélete a deviáns viselkedés gyökereit a gyermekkori szocializáció zavaraiban látja. Azok válnak deviánsan viselkedő felnőtté, akiknél a gyermekkori szocializáció nem volt harmonikus, személyiségük nem fejlődött teljesen egészségessé és teherbíróvá, ezért nem tudták elsajátítani az elvárt társadalmi szerepeket. Ilyen zavarokat jelenthet az egyik vagy mindkét szülő elvesztése, a szeretet hiánya, konfliktusok, veszekedések jelenléte a családban, stb.
- A felnőttkori feszültség vagy stressz-elméletek szerint a deviáns viselkedés kezdete, kialakuása valamilyen stressz-helyzethez kapcsolódik, amelyet a személy nem tudott megoldani, ezért előle a deviáns viselkedésformába menekült. A szocializációs zavarokat elszenvedett egyéneknek különösen nehéz az effajta stresszhelyzetekkel való megküzdés.
- A deviáns viselkedésre hajlamosító tényező a közvetlen környezetben, családba, baráti körben előforduló deviáns viselkedési minta.
A makrokulturális elméletek szerint abban a társadalomban gyakori egy bizonyos típusú deviancia, amelyben az azt elősegítő kulturális normák és értékek jellemzőek. A jövőt illető pesszimizmus, reménytelenség, depresszió például a magyar kultúra számos kiemelkedő művében megfigyelhető. Példaként említhető a Himnuszban említett "balsors" és a Szózat nemzethalál víziója. (Andorka, 1994)

A deviancia lehetséges okai

A deviáns viselkedésformák egyéni okainak kutatása során gyakran kimutatható, hogy az okok a családi kapcsolatok megromlásában és az ezekből származó feszültségekben keresendők, amelyek elől az érintettek belemenekültek valamilyen deviáns viselkedésbe, életmódba. (Andorka, 1994)
Kopp Mária vizsgálatai azt mutatták, hogy a 20 évnél fiatalabbaknál a lelki, magatartási zavarok hátterében a legfontosabb tényező, hogy úgy érzik, nehéz élethelyzetekben nem számíthatnak szüleik támogatására. Akik szüleikre számíthatnak, azoknak sokkal inkább vannak életcéljaik, kevésbé jellemző rájuk a szorongás, a lehangoltság, kevésbé érzk ellenségesnek környezetüket. Az ellenséges beállítottság és a céltalanság, az életcélok hiánya az a két legfontosabb lelki tényező, ami ellen védettséget jelent a család, ha a fiatal úgy érzi, számíthat szülei támogatására. A barátokkal való jó kapcsolat inkább a lehangoltság, a depresszió ellen jelent védelmet. A szociális támogatás hiánya – vagy ennek szubjektív megélése – tehát szoros összefüggést mutat az életcélok hiányával és a devianciák valamennyi formájával. (Kopp Mária, 1994)
Az 1970-es évektől kezdve empirikus vizsgálatok igazolták, hogy a nem kívánt gyermekek testi és lelki fejlődése szignifikánsan elmarad a kontroll csoportokétól, illetve többen lesznek közülük szociálisan deviánsak, kísérelnek meg öngyilkosságot. (Hidas, 2000)

A dark goth szubkultúra - Szociálpszichológiai műhelymunka; részlet.