A Terézvárosi Epreskert Budapest egyik legrejtettebb és leghangulatosabb művészeti szeglete, ahol a város zaja néhány lépés alatt szinte teljesen elhalkul. Az évszázados fák árnyékában megbúvó műteremházak, szobrok és emlékművek különös párbeszédet folytatnak a természettel: a bronz és a kő lassan összenő a borostyánnal, a lombokkal és az idővel. Az egykor eperfákkal beültetett kert a 19. század végétől a magyar képzőművészet egyik meghatározó alkotóhelyévé vált, s ma is ezt a szellemiséget őrzi. Az Epreskert nem csupán történelmi emlék vagy szabadtéri szoborgyűjtemény, hanem olyan hely, ahol a múlt és a jelen, a művészet és a természet harmonikusan olvad össze. Minden ösvénye, rejtett szobra és kopott műteremfala újabb történetet mesél, ezért a kert nem egyszerűen látnivaló, hanem egy sajátos hangulat, amelyet érdemes lassan, ráérősen felfedezni.
