Kékkő vára

- a Balassák ősi fészke -

A Balassagyarmatról Nagykürtösön át a felvidéki bányavárosok felé vezető fontos utat védelmező várat a XIII. században építtette a Zólyomi nemzetséghez tartozó Forró Péter ispán. Halála után (1285) veje, a Hontpázmány nembeli Kázmér fia Lampert önkényesen elfoglalta a nem őt illető környező birtokokat és uradalmakat. Az ezen felháborodott rokonság, a Balassák ősei a pozsonyi és zólyomi ispán seregének támogatásával 1290-ben megostromolták és visszafoglalták a jogtalanul bitorolt várakat, így Kékkőt is - ezen esemény kapcsán maradt fenn a vár első okleveles említése.
A Zólyomiaktól régi ismerősünk, a Felvidék korlátlan ura, Csák Máté foglalta el. Halála és ennek következtében "birodalma" összeomlása után Károly Róbert visszadta jogos tulajdonosainak. A XIX. század végéig Kékkő a Balassa család birtoka maradt, legfeljebb annyi változott, hogy a hírhedten erőszakos jellemű család különböző ágai folytattak egymással harcot birtoklása felett.
A Felvidéket 1440-1462 között megszálló husziták nem tudták elfoglalni, a várat szilárdan a hatalmukban tartó Balassák viszont rémtetteikkel rettegésben tartották a környéket, például Balassa Balázs 1444-ben megrohanta a sági (ma Ipolyság) premontrei kolostort és értékeit kékkői várába hurcolta.
A tragikus mohácsi csata után és az azt követő kettős királyság időszakában a Balassák általában igyekeztek az épp erősebb király oldalára állni, és persze a zavarosban halászva saját birtokaikat védelmezni illetve gyarapítani.
A török portyák már 1547-ben elérték Kékkő térségét, de a várat egyelőre nem támadták meg.
1575-ben Musztafa budai pasa hadjáratot indított a roppant gazdag bányavárosokat védelmező váröv ellen. A nagy létszámú támadó seregből egy kisebb létszámú csapat indult Kékkő ellen, melyet védői - a vár ura, Balassa János távollétében - harc nélkül gyáván feladtak és a közeli Divénybe menekültek. A törökök követték őket és a Divény kapcsán már említett, különösen nagy veszteségekkel járó ostromban elfoglalták a Balassák divényi várát is. A legenda szerint a vár ura még abban az évben belehalt két várának elvesztése felett érzett fájdalmába. Egyetlen nagykorú fia maradt, Bálint, a XVI. század legnagyobb magyar költője és kiemelkedő képességű katonája.
1588 októberében a korponai végvár katonái vezettek portyát Kékkő mezővárosa ellen, a magas hegyen épült vár ostromára azonban - ostromszerek híján - nem vállalkoztak. Az 1593-as téli hadjárat idején a Teuffenbach generális és Pálffy Miklós vezette királyi sereg sorra visszafoglalta a nógrádi várakat. Fülek eleste után a Kékkőből kivonuló törökök a várat felrobbantották, hogy használhatatlanná tegyék. Az egykorú források szerint a Divény elleni rohamot személyesen Balassi Bálint vezette, aki nem sokáig örülhetett a két visszafoglalt Balassa-várnak, mert már a következő évben, 1594-ben halálos sebet kapott Esztergom ostrománál.
Balassa Zsigmond 1603-1612 között újjáépítette a romos kékkői várat.
A következő időkben sem köszöntött béke a környékre. 1616-ban Teuffenbach császári generális ostromolta meg és foglalta el rövid időre a törökökkel való tárgyalásai miatt hűtlenségbe esett Balassa Zsigmond várát, majd a török portyázók nyugtalanították Kékkő őrségét, bár ostromot nem indítottak ellene.
Thököly felkelése idején a kurucok kezén volt, majd a Rákóczi-szabadságharcban a kurucok felgyújtották.
A XVIII. század közepén az akkori tulajdonos, Balassa Gábor az alsóvár bástyáinak alapjaira a felsővár omladozó köveiből barokk kastélyt építtetett, melyben ma múzeum működik, míg maga a felsővár megmaradt romosnak.