Amikor megláttam valamikor a nyár közepén a kiírást, alig hittem a szememnek: az Attrition hazánkba érkezik egy koncert erejéig - nahát! A csaknem 40(!) éve alkotó Martin Bowes lett volna a sereghajtó, akire tippelek, hogy alkalmam lesz még színpadon látni.
De így lett, a mostanában komolyan ráerősítő Kék Yuk szép körítést épített az eseményhez, egyrészt sokakat kíváncsivá tehet, mit alkothat az LD50-cyberpunk guru Damage 2017-ben, a Black Nail Cabaret koncertje pedig önmagában izgalmas eseményként számon tartható.
De vegyük sorjában. Planetdamage néven, bemutatkozó koncertként lépett színpadra Bari Máriusz. A helyszínen tudtam meg, hogy az Attrition koncertje is nagyjából Damage érdeme lehet; Bowes úr kiadója pátyolgatja ugyanis Planetdamage lemezének kiadását. A koncertkép egy csomó gép és mögötte egy ember, bár a szanaszét torzított hang valahogyan az "emberit" erősen kérdőjelezi. Mindez csak az Emkével (Black Nail Cabaret) előadott Angst-nál lágyul valamelyest, remek nóta, de az amúgy rövid produkcióban kakukktojás, nehezen helyezem el. Amúgy a jelenlegi hazai underground industrial színtérben igazán jó, hogy friss és színvonalas nevek kerülnek felszínre, a Planetdamage is ilyen. Csak az nem megy ki a fejemből, hogy miért most, miért nem például tíz-tizenöt évvel ezelőtt kezdődött ez a történet?
Pár hete csak, hogy a Black Nail Cabaret koncertjét méltattam, most ismét színpadon a duó. Lényegi különbség, hogy ebben a "yukas" miliőben nekem most még erőteljesebben hat. Technikailag és hangzásában többet tett a helyszín, a zsigeri produkció a BNC-nek pedig már ujjgyakorlat. Még mindig vannak, akik első ízben látják Őket, a kinti körbeszélgetések elismerésről szólnak. Itt talán érdemes megjegyezni, hogy a számos dj-t és 3 zenekart is felvonultató SONIC BLCK igazán nem tehetett volna többet az estéért; az igazi tömegek mégis elmaradtak, nagyjából jóindulattal hetven-nyolcvanan, ha lehettek. Tokkal-vonóval. És több olyan régi arc sincsen már, akik tudom, hogy jól ismerték az Attrition-t, itt lenne a helyük.
Hát akkor a legvégén az Attrition-ról. Tudom, "háttal" nem kezdünk mondatot, de a bizonytalanság részemről direkt nyomaték. Hadd szögezzem le, a koncertet az Attrition lenyomta, remekül szóltak a gépek (ha úgy tetszik playback), Bowes hangja pedig kicsit sem kopott, mélyen szántó, mint az ekevas. A repertoár pont jól volt kicentizve, amíg hallottam. De. A huszonéves szintis lányka atomra be volt állva, botladozott és kapaszkodott. Az ember fia nem igazán tudta, nevessen vagy szánakozzon. Én az utóbbit érezve inkább, félúton elhagytam a színteret. Nem egy műcsitri szégyene ez, hanem a dark és industrial szcénában elismert zenészé, aki nem tudja - vagy nem akarja - megfelelően kezelni a dolgokat. Mindez pedig erőteljesen a produkció rovására megy-mehet. Így ebben a formában tiszteletet sem érdemel annyit, részemről már legalábbis egészen biztosan nem. Nem úgy a szervezők és a további fellépők munkája, előttük emelem a kalapom.
fotók: Valovics Tímea
