„We Love You” Az idei Combichrist turné és egyben a banda márciusban megjelent – és többeket megosztó -, hetedik albumának mottója. Andy LaPlegua aggrotech/TBM vonalon robbanó projektjének alapvetései merőben új irányt mutatva és gitár központúsággal viszik azt az energiát, amit így is csalódás nélkül várhat a néző egy klubkoncerten vagy egy több tízezres fesztiválon egyaránt.
Az idei turné vendégzenekara a William Control kezdte a hangolódást, mintegy 50 percbe csomagolt - nekem hatásaiban főként Jay Gordon nevével fémjelzett Orgy sajátos hangulatára emlékeztető zenéjével. Sok esetben hálátlan szerepe és nem kis felelőssége is van a klubkoncertekre meghívott előzenekarnak, hisz főként a headliner bandát váró fanok maximalizmusát nehezen lehet kielégíteni.
A William Controlnál még az érkezéskor talán érezhető volt a közönséggel az interaktív kapcsolódás hiánya, de minden igyekezetük megvolt, hogy zenéjükre olyan laikust is próbáljanak megnyerni, mint ahogy én is érkeztem (oké, a „Beautiful Loser” még nekem is megvolt). Láthatóan többeket sikerült a bűvkörbe vadászniuk a srácoknak, de néhányan inkább parlagra vonultunk és bólogatva figyeltük tovább a történéseket.
Sorban - ha jól számolom, nálunk 2006 óta - a hetedik koncertre készülve, rövid áthangolást követően, szinte teltházas terem elé érkezett, mit érkezett: detonált a hajó porondjára a Combichrist, rögtön a „We were made to love you”-val pörgetve a kedélyeket.
A legutóbbi turnén dobtémákkal őrjítő profil után az gitárra hangolódott, „dühös metálzenekar” feeling otthon hallgatva minden bizonnyal nehezebben emészthető sokaknak, mint koncerten. A most is minden energiát magába szippantó koncertre ha úgy is jött el több ember, hogy a 7-8-10. (vagy éppen valakinek koncert –szüzességét elvesztve az első) után nem ez volt élete nagy durranása, amit várhattunk és vártunk az estétől, azt egy dózisban –bár nem túladagolva- meg is kaptuk.
Az új album témái közé (mint pl a „Can’t Control", a „Denial”, a "Maggots At The Party" vagy a "Love Is A Razorblade" ) olyan Combichrist alapvetéseket tűzdelve, mint a „Today I Woke to the Rain of Blood”, a „Blut Royale”, a „Get Your Body Beat”, a „Fuck That Shit” vagy a „Sent To Destroy”.
A hétfői szeánsz ellenére, a KisÁ-ba meghirdetett hivatalos afterre is szép számmal érkeztek a koncerttől még táncra inspirált ismerős és ismeretlen arcok levezetni vagy épp kitárgyalni az este villanásait.
Köszönjük ismét a remek szervezést a NegativeArt-nak!
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
