Húsz esztendős fennállását ünnepelte a Negative Art, tette ezt méltóképpen - az underground két nagy múltú zenekarát, a VHK-t és a New Model Army-t vendégül látva (ez a hajrában kiegészült még a Kretens zenekarral). Mielőtt az eseményre rátérnék, úgy érzem nem felesleges e helyütt nekem is egy kis számvetés.
Talán elmondható, hogy legnagyobb számban a fent említett szervezés (itt elsősorban Varga Balázs személyéről van szó, közelmúltbeli interjú vele itt) koncertjein szocializálódtam húsz éves koromtól. Nélkülük nem lettem volna Wayne Hussey vagy Ikon koncerten, nem varázsol el több ízben a Legendary Pink Dots, nem csápolunk a Last Days of Jesus-on, nem érkezik a neofolk színtér színe java hozzánk, és nem ismerem meg a csodálatos mátrai Fekete Zaj fesztivált sem. Enélkül ez a húsz év sokkal szürkébb lett volna, egészen másképpen alakul minden. Nagy köszönet ezért, oldalak telnének meg csupán felsorolással - emlékek garmadája. Együtt öregszünk tehát a Negative Art-al, vagy inkább maradunk fiatalok?
Erre a márciusi estére mindenképpen az utóbbi jelző lehet helytálló. Három zenekar, ami túlélt már mindent - és az maradt ami volt. Két honi banda akik fittyet hányva a pártállamnak élt és alkotott, több mint három évtizede (a VHK esetében ez már negyven felett van!), sikerük elvitathatatlan. A Kretens sosem volt látókörömben, elkerült zenéjük. 1981-ben léptek első ízben színpadra, s már a dekád felén több ezres közönség előtt játszanak. A kelet-európai punk színtér egyik kulcsfiguráiként a nyugati és kontinensen túli sajtó is foglalkozik velük. Bár hangzóanyagban nem bővelkedik a Kretens, vissza-visszatérnek, a figyelem irántuk nem lankad - punklegendákként ez így is van jól. Mi ugyan a Vágtázó Halottkémek koncertjére érkeztünk meg, de szemmel láthatóan nem a hálátlan felvezetés szerepe jutott a Kretens-nek. A VHK talán legméltóbb partner az ünneplésben, Zéró zenekar körüli szerepe miatt kézenfekvő választás - egyben telitalálat is.
Ez egy verhetetlen kombó, teltházas koncertre tippeltem, így is lett. Aktualitással indítja párállomásos éves koncertkörútját a Grandpierre Attila vezette sámánfogat, a Lélek mélyén című EP-jük elkészült, az esti révület részévé vált. Az előzetes információk szerint egyik zenekar sem szűkölködik energiában, nagy lélegzetű előadások várhatóak - az ígéretüket meg is tartották. A Halottkémek nagyjából másfél órás fellépésében minden helyet kapott, átitatta a közelmúltban elveszített gitáros, Fritz szelleme. Attila színpadi teljesítménye egyre elképesztőbb, tényleg csodáról beszélhetünk - egy energiabomba, ami lehengerli és felemeli közönségét. Ennek megfelelően tombolás szinte a nézőközönség egészén, önmagától gyulladó dinamit - gyengécske szóképpel élve.
A New Model Army-t láttam már számtalanszor, nemcsak első nagy koncetélményeim egyike (1991), de az elmúlt 25 év visszatérő barátai ők. Vagy egy kedves nagybácsi, aki mindig háton vereget, akiben feltételek nélkül bízni lehet. Többször a Pecsában, aztán a Szigeten is, a hildesheim-i repülőtéren vagy Hamburgban - mindenhol a maximumot hozták, évtizedek ide vagy oda, sorscsapások ellenére talpon maradtak. A Negative Arthoz már barátként érkeztek erre az estére, és a nagyjából húsz nótával nem lehetett elégedetlen egy ember sem, aki erről amikor a koncertről hazaindult. A befogadó Barba Negra hangtechnikájával sem volt semmi gond, így tényleg tízpontosra vizsgázott minden.
A repertoárban természetesen az új album markáns jelenléte negyedrészben tetten érhető volt, a Burn the Castle, Devil, Winter amúgy is remek nóták jól elosztva, a Born Feral és a Part The Waters sem ültette le a slágerre vágyókat. Volt miből meríteni; Here Comes The War, The Charge, 51st State, Wonderful Way To Go, Get Me Out, I Love The World - a felsorolás csak a személyes kedvenceimet említi. A 61 esztendős Sullivan Grandpierre Attilával nyilván egymásra kacsintott a koncert után és letoltak még pár fekvőtámaszt levezetésként - a kor mint olyan szubjektummá és nevetség tárgyává lett ezen a március 10-ei szeánszon.
Zárásul még egyszer ennyi sikerekben eltöltött évet kívánok a Negative Artnak, utána pedig okulva az ezen az estén látottakon: jöhet ugyanennyi ráadás!
fotók: Valovics Tímea
