Jól emlékszem a She Wants Revenge-el való első találkozásomra, bár az évszám már ködbe vész. Az egykori legendás szórakozóhely, a Bahnhof a Nyugatinál már akkor nem működött, de a helyén néha tartottak bulikat. Egy ilyenre keveredtem el, dark-poszpánk volt terítéken, a pult mögött Paolo és Sorovin (?) állt. A Tear You Apart már első hallásra megvett, lelkesen érdeklődtem az előadó után. A későbbiekben lemezlovas pályafutásom egyik kedvence volt az A+O remixe, amiben a Love Will Tear Us Apart, a Bela Lugosi is Dead és a szóban forgó szerzemény elegyére ropta a Gyár közönsége - micsoda idők!
Az, hogy 2023 őszén aztán élőben is elcsíphetem az amerikai bandát, annak idején még fel sem merűlt bennem. A nagyobb nevek eljutottak ugyan hozzánk anno, de az Európában jól ismert "második vonal" financiálisan az érdeklődés relációjában nem voltak összehozhatóak igazán. Őszintén megvallva az is meglepett, hogy mit keres Magyarországon a gothic korszakon túl fényévekkel és saját pályafutása alkonyán Justin Warfield - hát elgondolkodtató.
Az mindenesetre tény, hogy az American Horror Story és Lady Gaga komoly refelktorfénybe helyezte a bandát, a Placebo-val és a Depeche Mode-al közös turnék is komoly sikereket hoztak, 300 ezres lemezeladás és listás helyek Amerikában és Angliában - lódult a szekér 2006-ban és hat esztendőn át robogott is. Még egy turné a Bauhaus-al, majd a She Wants Revenge három album kiadásával az asztalon feloszlott. A jelek arra utalnak, mindig a külső erők terelték újra össze Justin Warfield (ének, gitár) és Adam Bravin (basszusgitár, billentyűs hangszerek) szerzőpárost, nem pedig a közös muzsikálás és alkotás öröme. Az American Horror Story Hotelében aratott óriási siker volt az egyik ilyen, ami visszahozta a színpadra, vagy az olyan turnéfelkérések, mint a 2022-es Chameleonsé. Nem, nem savanyú a szőlő, de legalább megvan a válasz a kérdésemre: nem az időben tévedtek el, csak néha vissza-visszatérnek. Ennek szerencsés élvezői lehettünk a Dürer kertben ezen meleg őszi estén mi, magyarok is.
Némi gyakorlatias kitérő. Első ízben hallgattam koncertet a Dürer frissen megnyílt nagytermében. Szellőzés és hangzás jó, hangulatilag ugyanaz a semmitmondó, célszerű nagy sötét doboz - mondjuk úgyis a zene a lényeg. A közönség igazán vegyes, a dark színtér figuráinak szinte teljes hiánya, mégis minimum kétharmad ház, ami saccra négyszáz főt is elérhet. Néha jól el tud találni a Man + Machine szettje, ez a warmup engem inkább üldözött. Lehet értelmezni az EBM-et többféleképpen nyilván, itt ígéretként ez és posztpunk volt belengetve, ehhez képest gyakran döngölő techno-nak tűnt inkább - többen grimaszolva fordultak ki a tánctérről.
Hangszerelésében igazán izmosan lépett színpadra a She Wants Revenge, a duó tunén ötfősre bővül, ebből alkalmanként négyen is gitároznak egyszerre, ezáltal egy-egy ismert szerzemény regisztere jelentősen bővül, néhol új értelmezést kap. "Belenézett a szemembe és egy hang azt mondta, fuss!" Kívánni se lehetett volna jobb kezdést, mint a Red Flags and Long Nights és a These Things majd a Sister triója, mintha csak a 2006-ban volnánk a kezdetek-kezdetén! Nyilván a harmadik, Valleyheart albumról is kellett csepegtetni - számomra ezek voltak a koncert halványabb pillanatai, ilyen a Take the World is a folytatásban, bár az albumnak erősebb, a She Wants Revenge életműnek és ezáltal a koncertnek is gyengébb láncszeme. Besoroltak még az előadás zenitjén olyan gyöngyszemek is, mint a Written in Blood vagy a She Loves Me, She Loves Me Not és a True Romance is. Külön szót érdemel az új nóta (See The Distance, See The Truth), ami ígéretes folytatást sejtet, engem a Corpus Delicti energiáit éreztette, de jó volna, ha az emlegetett, fiókban heverő B-dalokból egy ilyen erejű új korong születne! Természetesen a ráadás 20 perce hozta a sokak által elvárt puskaport, a She Will Always Be a Broken Girl és az Out of Control a zenekar védjegye és himnusza, a Tear You Apart zárta ezt a remek estét. Kívánnom se lehetett volna kellemesebb névnapi ajándékot a She Wants Revenge koncertjénél, ezúttal a múlt és jelen gáncsok nélkül zárt össze egy emlékezetes másfél óra erejéig.
fotók: Valovics Tímea
