A polgárháborútól meggyötört Szovjet-Oroszország hatalmas területein éhínség dúl, és árván maradt gyerekek tízezrei próbálnak életben maradni, ahogy csak lehet: csavarognak, lopnak… de leginkább fáznak és éheznek. Gyejev szerelvényparancsnok és Belaja komisszár ötszáz ilyen gyereket evakuál Kazanyból Szamarkandba… Hosszú, viszontagságos vonatozás vár rájuk a Volga-vidékről a kazak sztyeppéken és a Kizil-Kum sivatagon át, s miközben hol borzalmas kegyetlenséggel, hol a korábbi véres harcokat túlélt emberekben mégiscsak megmaradt vagy épp a gyerekek láttán feléledő és akár önfeláldozó tettekre is sarkalló humánummal találkoznak, emberi sorsok sokaságát ismerjük meg: menekült parasztokat, csekistákat, kozákokat – és a kis csavargók különleges világát is: a nyelvüket, lelki életük szövevényeit, babonáikat, reményeiket. Tovább a Molyon idézetekkel, kommentárokkal.
