Léva vára

A felvidéki Léva első erősségét, a XII. században említett föld-fa szerkezetű ispánsági várat a tatárok pusztították el. IV. Béla király parancsára hamarosan újjáépítették, ezúttal kőből.
Felépülése után évszázadokra a hadi események sodrába került.
Az 1270-es évek legelején II. Ottokár cseh király hadai ostromolták sikertelenül.

Az Árpád-ház kihalását követő zűrzavaros időkben Csák Máté fegyveresei foglalták el, s csak a tartományúr halála után került – akkor is megegyezéssel – királyi kézbe.
1330-ban a vár előtt fejezték le a királyi család életére törő Zách Felicián lányát.
Léva Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején Sárói Péter fia László báró tulajdonába került, az új birtokosok már innen vették fel a Lévai Cseh nevet.
Az 1440-es években a Felvidéken garázdálkodó husziták sikertelenül próbálták hatalmukba keríteni.
Mohács után a Lévai Cseh família Habsburg Ferdinándot támogatta a magyar trónért folytatott harcban. 1542-ben Lévai Cseh Gábor báró a törökök által megszállt Pest ostromában vesztette életét. Özvegye, Thurzó Anna rövidesen férjhez ment Balassa Menyhért főnemeshez, akit Ferdinánd király ekkoriban nevezett ki barsi főispánnak. Balassa e házassággal megszerezte Csábrág és Szitnya várait is.
1544 tavaszán az esztergomi törökök éjszakai rajtaütéssel próbálták meg bevenni a stratégiai fontosságú lévai várat. Elfoglalták a külső palánkot, majd az ellenállókat lemészárolva a vár kapuja ellen indítottak támadást. A csatazajra megébredő Balassa kardot ragadva félmeztelenül irányította a vár védelmét. A kemény ellenállást látván a törökök visszavonultak, magukkal hajtva a zsákmányul esett lovakat. A feltüzelt magyarok üldözőbe vették a törököket, de a túlerő láttán csak a hátvédbe kaptak bele. Időközben Lévára érkezett az erősítés, a riasztott környező magyar várak katonasága. Velük kiegészülve a magyarok Szalka mezővárosánál rajtaütöttek a visszavonuló törökökön. Öldöklő harcban megfutamították a török lovasságot, mely magára hagyta gyalogosokat, akik fanatikusan védekezve szinte az utolsó emberig harcoltak (egykorú források szerint mintegy 500 janicsár veszett oda).
Balassa a lévai viadal után rablólovaggá züllött. Léva, Csábrág és Szitnya birtokában folyamatosan fosztogatta a kisebb birtokosokat, nevét rettegve emlegették a környéken. A Ferdinánd és Szapolyai János között dúló hatalmi harcban kilencszer váltott pártot. Hatalmaskodásait, pártütéseit megelégelve Ferdinánd elhatározta, hogy visszaveszi tőle a várakat.
1549 tavaszán Niklas Salm országos főkapitány vezetésével császári had indult a kegyvesztett Balassa ellen. Ugyanekkor került sor akcióra egy másik jómadár, a Murány várát rablófészekké tevő Basó Mátyás ellen. Balassa egyik erősségét sem védelmezte személyesen, erdélyi birtokaira menekült (Basó Mátyás egyébként nem volt ilyen szerencsés: két testvérével, nagybátyjával és hét hű emberével a várban lefejezték).
Lévát csak kemény ostrom után adták át védői a királyi csapatoknak. A királyi kamara kezelésébe került – és a közeli esztergomi törökök által folyamatosan fenyegetett – végvár élére a továbbiakban kiváló kapitányok kerültek, többek között Thury György és Dobó István, aki a külső vár déli részén, a kapu mellett reneszánsz palotát építtetett.
Kisebb-nagyobb csetepaték állandó jelleggel folytak a vár környékén, 1578-ban magát a várat is megtámadták a törökök, de a védősereg sikerrel visszaverte a rohamot.
1605-ben Bocskai, 1619-ben Bethlen csapatai előtt ellenállás nélkül megnyitotta kapuit.
1645-ben megint a próbálkoztak a törökök, ismét sikertelenül.
1663-ban Köprülü nagyvezír a stratégiai fontosságú Érsekújvár bevétele után sorra hódoltatta meg a környező erősségeket, hatalmas serege előtt ágyúlövés nélkül kaput nyitott Léva is. A következő év nyarán Souches generális a Léva mellett vívott csatában szétverte az érsekújvári pasa seregét, majd visszahódította a várat. 1665-ben a törökök ismét megpróbálkoztak bevételével, de Souches felmentette az ostromlott várat.
1682-ben Thököly lovasai szállták meg.
1696-ban a városban pusztító tűzvész rongálta meg, majd 1702-ben Lipót császár várrombolási rendelete alapján puskaporral több helyen felrobbantották falait. Hadi jelentőségét mégsem veszítette el, a Rákóczi-szabadságharc idején többször gazdát cserélt. 1708-ban a Habsburg túlerő elől hátráló kurucok felgyújtották.
A számtalan véres ostromot megélt híres vár azóta rom.