Facade / Homlokzat
Mint gazdagok megtört álmai
Gazdagok, kiknek semmijük sincs
Egy zsebkönyv ígéretekkel
Álmaink ezekből állnak
De ha néma kétségbeesést árulnak
Annyit vesznek, amennyi csak kell
Azt mondják: „Állj, hiszen Te felhasználhatsz!”
Röfögjetek csak nekem
A tömeges frusztráltság miatt
Láncba verték érzelmeiket,
De nem mérheted az örökkévalót
Minden elmúlik egyszer
Mégis, az éhség ide csábít
Félelmemben elfogadom a hívást
A vágy elér és megtart
Ahogy hátraesek
A vágy kiránt az álomból
A sötétből ébredek
Titkos szemek nevettek rajtam
Mára megváltozott minden
Sosem hallom a fojtott suttogást
Elhagyva az éjt
S üres kezek fogdosnak
Nem érzem, de elvezetnek megmentő fényedtől.
Ereimben az ördög táncol
Fejemben gyűlölet
Kiábrándultam hitemből
Minden perc kiszakadt
Amit suttogással ígértél
Elvesztem benned
