Suzanne Kobela – Lost and Found
„Az élet célja az önfejlesztés. Hiánytalanul megvalósítani a természetünket- ezért vagyunk itt mindannyian. “ Oscar Wilde
Suzanne Kobelát 2018-ban az MMArt45 alkotójaként köszönthettünk első ízben körünkben. Az akkor megjelenített szimbólumrendszere még karakteresebbé, kiforrottabbá vált az évek során. Egyedi látásmódja a tudatos-tudatalatti ábrázolásával megkapó, elgondolkodtató csodavilágba invitálja az nézőt. Művészetével az önismeret rögös útját megjárva hozza felszínre legmélyebb látomásait.
Belső képivilága, egyéni szimbolikája zavarba ejtően őszinte és elgondolkodtató. Saját alkotói szemüvegén keresztül a tudatalatti mélyére-, egy különös álomvilágba repíti a nézőt, mellyel célja, hogy szabad teret adjon a kiváltott érzések hömpölygésének.
Alkotásai maradandó emlékélményt nyújtanak mindenki számára, melyekre jellemző a groteszk és szürrealisztikus megjelenítés, az önnön megélt valós és képzeletbeli megtapasztalásait tükrözik. Karakterei egyszerre kísértetiesek és végtelenül kedves lények.
Művészetét korábban saját alkotói nevén jelenítette meg, szűk keretbe zárva ezzel gondolatiságát. Ennek ellensúlyozására az elmúlt évek alatt formálódott az új és mára az alkotói végtelenségének teret adó brandje a „LittleHouse Lab.”, amely otthona lett festményeinek, illusztrációinak, szobrainak és sminkes munkáinak.
Suzanne mostani kiállításának témája a flóra, fauna és pszichológiai szimbolikából származó lények és vizuális bevillanások ábrázolásai, melyek minden bizonnyal többek számára is egy nehezebb-, befelé fordulásra késztető-, korábban nem ismert és az emberi természetet is sokszoros próbára tevő időszakban-, az önismereti hullámvasúton a valóságot elveszítve és az alkotásokon keresztül ismét megtalálva mutatja be. Lényei főként éjjeli lények, mint - saját bevallása szerint - ő maga is.
Suzanne-t idézve:
„Sokan vélekednek borúsan és negatívan a képeimről, miközben akiket lefestek nem gonosz vagy szenvedő alanyok. Létük szimplán tükrözi az emberi tudattalanban bugyogó mindennapi gondolatok sokaságát. Egyik célom a képeimmel ösztönözni a nézőt, hogy szembe nézzen saját magával, hisz az önismeret egy fontos dolog a mai káoszban.”
Csáth Gézának néhány sorát idézem zárásként, amely mélyen tükrözi Suzanne személyiségét is:
A régi pszichológia mindig szamon tartotta, hogy a melankolikus emberek közül kerülnek ki a művészek, mint akiknek lelkében már az élet apró dolgai is mély nyomot hagynak. Valóban: az igazi művész lelke érzékeny, mint a mikrofon. Föltranszformálja a külvilág behatásait az idegrendszerében, s ebből az energiamennyiségből születik meg a műalkotás.
A mostani kiállítás válogatás az elmúlt 4 év műveiből.
Fogadják szeretettel az alkotót, Suzanne Kobelát.
