IX. Tajtékos Nap

"...Tárd ki örökre lelked kapuit,
add oda szíved egy darabját azoknak,
kik szenvednek és változtasd szenvedésüket örömmé..."

GOR

Francesco Banchinit sokan csak az Ataraxia dobos-énekeseként ismerik, talán név szerint nem is, csak a koncertekről emlékezve rá, ahogy hangjával és minden mozdulatával elbűvöl. Pedig a nápolyi zenész életének és művének csak néhány éve kötődött ehhez az együtteshez. Hat éves volt, amikor szülővárosában, Pozzuoliban a helyi zenekart látva eldöntötte, hogy klarinétozni akar, bár még alig volt nagyobb hangszerénél. A zene élete nélkülözhetetlen részévé vált, klarinétja lett szerelme, akivel együtt képes átadni érzelmeit az embereknek, remélve, hogy zenéjével boldogságot nyújthat ebben a világban, ahol a háborúk, a szegénység és nyomorúság között a Szépség lassan szertefoszlik. Elvégezte a konzervatóriumot, de nem maradt meg a klasszikus zenénél, mert úgy érezte, az örökké ismételt és betanult dallamok megkötik a kezét, elveszik szabadságát. Az évek során különböző együttesekben játszott barátaival és a zene hangjait követve bejárta a világot hangszereket és igazi zenészeket keresve, akik még ismerik a tradicionális népi hangszerek megszólaltatásának titkát. Ahogy életet lehel ezekbe a rég elfeledett hangszerekbe, úgy szeretne életet adni a világnak is, zenéjével és szövegeivel utat mutatni a fény felé.
A GOR nevű együttest 1999-ben hozta létre, és bár nápolyi barátai segítik főként koncertjein, az azóta megjelent 4 albumon minden hangszert ő szólaltat meg. Az Ataraxiával egy koncerten találkozott, ahol együtt énekelték a Tempus est Jocundum című számot. Ez után Francesca megkérte, hogy legyen tagja a zenekarnak, kísérje el őket fellépéseikre. Együttműködésük évei alatt Francesco dalokat írt nekik és színesítette zenéjüket, de személyes problémák miatt idén május óta nincsenek már együtt. Közben Davide della Monicával megalapította a Mescla nevű együttest, melyben helyi, illetve délszláv, zsidó, arab és román népzenét játszanak azzal a céllal, hogy segítsenek valahogy a rászorulóknak. Utcazenészként járják Európát és a zene öröme mellett az ezzel keresett pénzt is azoknak adják, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. De mindemellett Francesco a klasszikus zenével sem szakított teljesen, most éppen Evan Cagle, egy amerikai rendező Honey című animációs filmjének zenéjét írja, melyet egy általa vezényelt 40 fős szimfonikus zenekar játszik majd. Szívesen zenél együtt a világ különböző tájain élő, hasonló érzékenységű művészekkel és már elkészült 2 újabb album, melyek csak megfelelő kiadóra várnak. A Croisades a középkori dél-francia dualista eretnekek, a katarok elleni keresztes hadjáratról szól a trubadúrok provenszál szövegeit felhasználva, az Amore e Tradimento pedig a szerelem és csalódás témáját dolgozza föl különböző nézőpontokból. Arra a kérdésre, hogy beszéljen a zenéjéről, arról, amit csinál, mindig ezt válaszolja: "Én egyáltalán nem csinálok semmit, csak mozgatom a kezeimet és fújok, és ezáltal csak egy eszköz vagyok, ami az univerzum részét képezi." Talán nem is lehet ennél többet mondani, beszéljen helyette a zenéje, illetve ő a zene által...

Film: ORLANDO

"A történet 1586-ban kezdődik. A főhős egy híres angol nemesi család tagja. Költői ambiciókat ápol magában és megkezdi egész életén át húzódó főművének írását, "Tölgyfa" címmel. Fokozatosan ismerkedik meg a nagyvilági élettel, hamarosan kapcsolatba kerül a felső körökkel: az öregedő Erzsébet királynő szerelme, s mint ilyen, kincstárnoka és első udvarmestere lesz. Egy titokzatos orosz lány, Szása Romanovics révén megismeri az igazi szerelmet és a csalódást. Életének következő állomása Konstantinápoly, ahol rendkívüli követ. Herceggé való kinevezésének, Rosina Pepito táncosnővel történő házasságkötésének reggelén következik be a megmagyarázhatatlan fordulat; nővé változik. A regény további részében így ismerkedik tovább az élet titkaival. Először a civilizációval próbál szakítani, majd ennek reménytelenségét belátva Lady Orlandoként visszatér Londonba. A legközelebbi nagy esemény a 19. században következik be, férjhez megy Shelmerdie kapitányhoz és gyereket szül. A 20. században, 1928-ban ismét találkozik ifjúkorának csodált irodalmi mesterével, Nick Green-nel, aki egyetemi tanár, a Viktória-kor befolyásos kritikusa. Regényében, a Tölgyfában kedvét leli, mivel nyoma sincs benne a modern szellemnek. A művet kiadja és ezzel a hős(nő) író lesz." "A film nem két élesen elkülönülő princípiumot, a férfit és a nőt állítja szembe: a férfi a nőt, a nő a férfit is keresi önmagában. Orlando 400 évnyi kíváncsiskodó kaalndozásában a nemek közötti harc elcsitul, ám az sem megnyugtatóbb, ami átveszi a helyét: az egymás mellett élő magány..."

KIÁLLÍTÁS

Kiállítók:
Gátas József,
Huczek Zoltán,
Kovács Roland,
Rásonyi Ábel

AFTER

Dark-wave, Gothic, '80-s - Vizuális csemegékkel kiegészítve

PROGRAMMENET (Pontos kezdéssel):

Nagyterem:
21.00 - Kapunyitás
22.30-ig - Filmvetítés: Orlando
22.30 - Zenés felvezetés - mediaeval
00.15 - GOR /I/
01.15 - zenei levezetés (kb. 15 perc): mediaeval
01.15 - dark-wave, goth, electro - dj: Gelka, Krisztián Hajnalig vizuális kiegészítéssel.
Kisterem: kiállítások az egész est folyamán.

Helyszín: Süss Fel Nap - Budapest, Szt. István krt. - Honvéd u. sarok
Megközelíthető 4-es 6-os villamossal a Jászai Mari térig, onnan pár perc gyalog.
Belépő:900 Ft