Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók közt titokzatos megállók.
A mély, sötét vizekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megdermedtek és örökre
szépek.
Nem-élők,
mindent felejtő, mindent porba ejtő
henyélők,
kiknek kezéből a haraszt alatt
lassan kihullt a dús tapasztalat.
Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,
fejére tompa éjszaka borul,
Kleopátra a csókokat feledte
és Shakespeare elfelejtett angolul.
Nem ismeri meg itt anya a lányát,
sem a tudós ezer bogos talányát.
Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl
az áhítat, az ima és a csók.
Idézetek egy régi-régi műből,
kilobbant sejtcsomók.
(Kosztolányi Dezső: Halottak)
A Petőfi híd lábától alig néhány méterre, a Műegyetem rakpart aljában található sírkövek a felszámolt Németvölgyi temetőből származnak. Az 1885-ben megnyitott temetőt 1912-ben bezárták, de Budapest ostroma után még temettek ide.A főváros legnagyobb sírkertje volt. 1963-ban számolták fel végleg. A sírkövek egy részét a hozzátartozók kérésére többek között a Kerepesi és a Farkasréti temetőbe szállították át. Sokan nem éltek ezzel a lehetőséggel, így valószínű sírkövek százai kerültek a Dunába egészben vagy darabokra törve.
