Kerepes Budapest és Gödöllő közt, a fővárostól 20 km-re található, a Szilas-patak partján. Remek természeti adottságai miatt régóta lakott terület, amit az itt fellelt kő-, réz-, bronz- és vaskori emlékek, római és népvándorlás-kori régészeti leletek bizonyítanak.
A Római korból származik a területen áthaladó, 300-as években épített római – szarmata földsánc, a Csörsz árok. Szent István király 1030-ban rendelte el törvénykönyvében, hogy minden 10 falu építsen egy templomot. Az egyik ilyen templom oltártöredékei a mai Templom hegyen kerültek elő. Révjét már 1148-ban oklevél említi, erre a révre utal a település neve is, a kerep lapos fenekű átkelőcsónakot jelent. Feltehetőleg csónakkészítők éltek a településen, akik az akkor még bővizű Szilas patakon hajóztak ki a Dunára. Másik feltételezés szerint régi nevét (Kreps – rák) a honfoglalás előtt itt élő szlávoktól kapta. A település első birtokosa Kárészi Sándor szebeni bán volt. 1544-ben a falu török hódoltság alá került, és bár a török hadjáratok során életben maradt, 1596-ban a tatárdúlás során a lakosság teljes egészében elmenekült, vagy elpusztult. A terület hosszú ideig lakatlan, csak az 1690-es évektől kezd ismét benépesülni tót, német és magyar telepesekkel. 1703-ban a Rákóczi-szabadságharc alatt a lakosság elmenekült és 1711-ben a Szatmári-béke évében Kerepes falu üresen állt. Az ekkor elkezdődött szervezett telepítési programok keretein belül néhány korábbi német család mellett új magyar, német és szlovák családok települtek ide. A birtok 1719-től Grassalkovich Antal tulajdonába került, majd 1867-ben magyar királyi koronabirtok lett. 1750-ben Kerepes bekerült az ország vérkeringésébe, a kocsiposta egyik frekventált útvonalán feküdt. Egészen a vasút megépítéséig Pest és Gödöllő között Kerepes volt az első postakocsi állomás. 1849-ben a szabadságharc alatt Klapka és Aulich tábornokok állomáshelye volt. A környéken éltek Petőfi Sándor rokonai, s maga a költő is többször megfordult a faluban. 1978-ban közigazgatásilag egyesítették Kistarcsát és Kerepest Kerepestarcsa néven, majd 1995. január l-vel a két község szétvált, és ismét visszaállt a több száz éves állapot, a két település ismét önálló lett. Szabó Magda írónő Kerepesen élte le utolsó éveit, és itt is halt meg 2007. november 19-én.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
