Az Erdélyország délkeleti szegletében, a történelmi magyar határtól alig 30 km-re fekvő Törcsvár falai – ahhoz képest, hogy határszéli erődítmény volt – elég ritkán láttak ellenséget.
Egyes feltételezések szerint a várat a II. András király által a Barcaságba 1211-ben behívott német lovagrend építette és Ditrich nevű nagymesterükről Ditrichsteinnek nevezték el, ám a legújabb kutatások ezt a feltételezést nem támasztják alá. Nem lehetetlen azonban, hogy a XIII. században állt már itt valamilyen erődítmény a határszéli hegyeken át „Oláhországba” vezető szoros védelmére.
Az bizonyos, hogy I. Nagy Lajos király a brassói szász polgároknak 1377-ben adott kiváltságlevelében rendelkezik a vár felépítéséről a havasalföldi oláh vajdák betörései ellen, áttelepítve a vámhelyet is az új vár alá. Az uralkodó fenntartotta magának a törcsvári várnagyok kinevezésének jogát, akit közvetlenül a székely ispánok felügyeltek.
Luxemburgi Zsigmond 1395-ben szolgálataiért cserébe Mircea havasalföldi vajdának ajándékozta a várat és tartozékait, 1419-ben került vissza a koronához a birtokos fiának halála után.
A vár, az uradalom, a vám és a földvári sóilleték hatalmas jövedelmet jelentett a középkorban. Nem csoda, hogy az ízig-vérig kereskedő brassói szász polgárok kezdettől fogva ácsingóztak tulajdonjogára. Brassó városa már Mátyás királytól megkísérelte adományban megszerezni Törcsvárat, ám csak halála után, 1498-ban sikerült megkapniuk 3000 forintért zálogba II. Ulászlótól azzal a kikötéssel, hogy várnagya mindig magyar lesz. 1508. január 25-én Ulászló kivette a várat az erdélyi vajda fennhatósága alól, és 25 évre hosszabbította meg a zálogot.
1530-ban az Erdélybe betörő Mózes (Mojse) oláh vajda serege megpróbálta elfoglalni, de a Dénes várnagy vezette főleg székelyekből álló védősereg nagy vérveszteség árán megvédte a várat. Az ostrom után a brassóiak haladéktalanul nekiláttak a sérülések kijavításához és a vár megerősítéséhez.
Brassó városa 1568-ban érte el, hogy Törcsvár örök birtokként véglegesen az övé legyen.
1612-ben Báthori Gábor erdélyi fejedelem a fellázadt szászok elleni büntető expedíciója során (Barcarozsnyó elfoglalása után) Törcsvár falai alatt is megjelent csapataival. Hans Henklischer várnagy az erősséget ellenállás nélkül feladta, akit ezért később a brassói királybíró, Weiss Mihály irgalmatlanul kivégeztetett. Brassó még ebben az évben „megtért” és hűséget fogadott a fejedelemnek, mire visszakapta a várat.
1660-ban II. Rákóczi György, amikor harmadszorra is Erdély fejedelme lett, tábornoka, Mikes Mihály seregével az éj leple alatt váratlanul megjelent a vár alatt, székely katonái létrákon megmászták a falat, és Törcsvárat elfoglalták.
1690 augusztusában Thököly kurucai elfoglalták a szoros sáncait, ostromgyűrűbe vonták a várat, a védősereg azonban három hónapon át kitartott. Már az éhhalál küszöbén álltak, amikor (másodszorra) a brassóiak császári csapatokkal karöltve felmentették.
A XVIII. században a vár feladata a vámhely ellenőrzése volt, csak minimális létszámú katonaság tartózkodott benne, 12 városi darabont és egy porkoláb.
Brassó 1886-1888 között tataroztatta a festői tájon fekvő várat.
1918-ban „koronázási ajándékul” felajánlották IV. Károly király feleségének, Zita királynénak, mire azonban a birtokos tulajdonába vehette volna, már a román katonaság ellenőrizte a vidéket. A szászok alkalmazkodtak a helyzethez, s Törcsvárat Mária román királynénak ajánlották fel, aki romantikus kiegészítésekkel restauráltatta.
A két világháború között a román királyi család nyaralóhelye volt, 1945 után állami tulajdonba került. Jelenleg az Amerikában élő leszármazott tulajdona és a hangulatos lovagvár eladó…
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
