Fields Of The Nephilim

- WGT. 2008. Május 11. 01.00h, Agra Halle -

Róma Colosseumában nem volt akkora várakozás, izgalom és kíváncsi tekintet a gladiátorok összecsapásai előtt, mint pünkösd második napjának éjjelén az idei Wave-Gotik-Treffen-en. Nem akármilyen hangverseny vette kezdetét nem sokkal éjjel egy óra után, a Fields Of The Nephilim volt ugyanis az est sztárvendége. A fesztivál 17 éves fennállása óta az egyik legnagyobb nevet sikerült meghívniuk a szervezőknek az idei megmozdulásra. Az 1984-ben alakult formáció mára már sok mindenen ment keresztül. Hatalmas lemezsikerek, turnék, majd az 1991-es felbomlás – de mindig is ott volt valaki, nevezetesen Carl McCoy /ének/, aki nem hagyta, hogy ez a fantasztikus muzsikát játszó csapat végleg az enyészet porába vesszen. Több, mint másfél évtizede dolgozik megszállottan, újabb dalokat írt, sőt lemezeket jelentetett meg, és végre tavaly igazából feltámasztotta hamvaiból a zenekart. Új zenésztársakat gyűjtött maga köré, és azóta már jónéhány fellépésen vannak túl. A mostani lipcsei koncert is hatalmasra sikeredett.

A „Shround” című nótával kezdtek a srácok, és ejtették ámulatba Lipcse város fekete seregét. Mire felocsúdtunk volna az álomból, hogy tényleg McCoy mester és tanítványai láthatóak élőben a színpadon, egymás után jöttek az ismert slágerek: „Dawnrazor”, „Moonchild”, „Trees Come Down”. Minden tökéletes volt, a hangzás és a világítás egyaránt, az elmaradhatatlan cowboy-szerelés pikáns látványa tette fel az i - re a pontot.
A tizedik nóta, a „Mourning Sun” után eltűntek a színpadról az árnyak, de rövidesen visszatértek, hogy eljátszanak még két nagyon híres szerzeményt, a „Preacher Man”-t, és a „Last Exit For The Lost” címűt.
Ezzel véget is ért az aznapi örömmámorban való lubickolás. A nagyérdemű és én is szívesen hallgattunk volna még további nótákat, de sajnos egyszer minden jónak vége szakad. Amit személy szerint hiányosságnak rovok fel a banda számlájára, hogy az "Elizium" címet viselő legszebb korongjukról sajnos egyetlen dalocska sem hangzott el azon a fantasztikus estén.
Ennek ellenére életem egyik legnagyobb koncertélménye kerekedett ott az Agra Halle nézőterén. A lét és nemlét határán éreztem magam. Hiába, McCoy sheriff még ennyi év távlatából is a régi torokkal rendelkezik, még mindig ugyanazzal az eleganciával koreografálja a fellépéseket, és remélem, teszi még ezt hosszú ideig mindnyájunk örömére!

Az elhangzott nóták : Shround / Straight To The Light / Penetration / Dawnrazor / Moonchild / Trees Come Down / Requiem / Watchman / Zoon III. / Mourning Sun / Visszatérés : Preacher Man / Last Exit For The Lost /

Akasha fotói