- tükörnek innenső felén: WGT; 2010. május 22. Moritzbastei -
"Vigyázz, jön Szajkóhukk, fiam!
Foga maró, karma fúró!
Ügyelj, Csapcsip madár zuhan
S a bunkós Bromboló!"
Ez a zseniális francia trió Lewis Caroll: Alice Tükörországban c. regényéből kölcsönözte nevét, az angol irodalom nagyszerű nonszensz verseként tartják számon a „Jabberwocky”-t vagy magyarul Szajkóhukkot. Önmagában ez a téma bővebb kifejtést érdemelne, de jelen esetben egy koncertbeszámolóról lévén szó, erősen eltérnénk a tárgytól.
Rosszul indult ez a nap számunkra, a Treffen valaha rendezett legkeményebb napjának tűnt – tulajdonképpen csak ezt a szombati napot el lehetett volna osztani a négynapos keretbe, természetesen minden fedésben mindennel, forrt az agyvizem. Már reggeltől tehetetlenül varrtam a gombot, dekáztam ide-oda, de sehogyan sem sikerült. Végül a legrosszabb verzióra tettem a voksot: gyerünk Joy/Disaster-re a Werk II.-be! A helyszínen hidegzuhanyként ért bennünket a hír, a zenekar köszöni és jól van, sőt túl jól: annyira berúgtak, hogy képtelenek voltak színpadra állni, jelenleg a backstage-ben alszanak…
Emiatt a Felsenkeller helyszínén áldoztuk be a Los Carniceros Del Norte/Christ vs Warhol/Twisted Nerve triászt. Dühünkben kiültünk a gyár melletti rétre (időközben a magyar blokk már 6-8 fősre duzzadt), hiába, ha az ideg dolgozik, muszáj tenni az ügy érdekében. Balra impozáns ostorménbangita-bokrok, jobbra vagy 10-15 helyi punk heverészik, mi pedig szorgalmasan kevertük a vodkanarancsot befelé. A Kalynkaja Vodka valószínűleg nem egy véletlen áthallás (ugye megvan a magyar megfelelő?), adtunk vele a minőségnek, eztán vettük utunkat a városközpontban található Moritzbastei felé, ahol 18.00-kor adta koncertjét a Jabberwock.
Még otthon tájékozódtam felőlük, engem a myspace „influences” szekciója győzött meg elsősorban, aholis a Joy Division, NIN, Atari Teenage Riot, Mr Alec EMPIRE, Boards Of Canada, Prodigy (et oui...), Cutie Siouxsie Sioux, Jesus And Mary Chain, My Bloody Valentine, Sonic Youth, Virgin Prunes felsorolás olvasható. Ez atom lesz, gondoltam, és nem is csalódtam a megérzésemben.
Úgy ránézésre a Client-Jackie Brown uniformisban Lena (a banda énekesnője) egy repülőgép stewardesére hajaz inkább, elegáns és szexi, kiegyensúlyozott megfontolt hölgy gondosan felkötött szőke hajjal, penge gallérokkal.
A színpadon mindez átalakul, az electroindustrialba oltott punk és cold wave ritmusok azonnal zsigerben hatnak, a pince tele és együtt mozog, Lena üvölt, nyög, sikoltozik, egymást követik az eddig számomra ismeretlen, de jobbnál-jobb számok. „Faster”, „Off”, „Confusion”, „Comfort”, „Xparty”…, a mintegy 50 perc ebből kevés, pedig gyors és tömény – egy kiválóan eltalált keresztmetszet az eddig megjelent két albumból (Jabberwock, Sweet Limbo). Lehet, hogy a hangulatomnak pont ez felelt meg, biztosan kellenek szerencsés együttállások, de ez a koncert úgy talált meg engem váratlanul, mint a tavalyi ILikeTrains; hosszú ideig emlékezni fogok még rá, és egészen biztosan nem hagyom ki, ha véletlenül errefelé járnak majd.
Dőlt betűvel jegyezném meg, hogy a Jabberwock is azon csapatok sorát gazdagítja, akik igazi farkasfogukat élőben tudják csattogtatni.
Akasha fotói
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
